Mai születésnapos: Sábtáj Cvi, a leghíresebb zsidó álmessiás
Izrael megváltójának jelentette ki magát és megjelenését másfél évezrede ismeretlen messiási robbanás követte a széles zsidó világban. Álmessiási karrierjét az sem fékezte le végleg, hogy áttért a judaizmusról az iszlámra. Korántsem tartozott a zsidó történelem legpozitívabb szereplői közé, de történelmi jelentősége vitathatatlan.
A rabbinikus zsidóság végtelen óvatosságot tanúsított a zsidó messianizmussal szemben, talán mert ismerte a messiási hit erejét. A pillanatot, amikor egy közösség végleg megunja a történelmet, az üldöztetések és megaláztatások sorozatát és úgy dönt, hogy véget vet neki. Az ilyen döntések elementáris erőket szabadítanak fel, amelyek idáig mindig pusztítónak mutatkoztak. A Messiást várnunk kell, de nem szabad siettetnünk a rabbinikus tanítás szerint: a jámbor zsidó anticionisták éppen ezért utasítják el a modern Izrael-projektet. Az állam újjáalapítói szerintük illetéktelenül előzték meg a népét összegyűjtő Messiást „a vég siettetői” voltak. A történelmet idegenként, passzívan kell szemlélnünk szerintük, bezárkózva zsinagógai év rituális örökkévalóságába, amely a Tóra olvasásának ütemét követi.
Ezek az elképzelések hosszú évszázadokig segítettek a rabbinikus tekintélyeknek elnyomni a messiási mozgolódásokat közösségeikben: egészen addig, amíg az 1600-as években egy szmirnai fiatalember, a rabbi és kabalista Sábtáj Cvi be nem jelentette, hogy ő az, akire vártunk, hogy személyében a zsidók Messiása megérkezett a Földre. A messiási várakozások az egész világon rendkívülivé fokozódtak abban az időben, sokan várták 1666-ra a világvégét. Sábtáj Cvi-t hiába átkozták ki, vonták „herem” alá a rabbik, követőinek száma folyamatosan növekedett és még prófétája is támadt Gázai Nátán néven, aki Illés próféta reinkarnációjának hirdette magát.
Amikor Cvi Isztambulban akarta gyakorolni messiási szerepét, börtönbe vetették és arra kényszerítették, hogy térjen be az iszlámba: ez sem vetett azonban véget mozgalmának. Bonyolult és érdekes kabalista magyarázatokkal, amelyek a törvények megsértését a megváltás elkerülhetetlen részének tüntették fel, sikerült az iszlám felvételét messiási cselekedetként feltüntetni. Sokan követték a „messiási bűnbe” megváltójukat, szektájuk, a „dönmeh” még ma is él Törökországban.
A messiási-apokaliptikus szellemet a megelőző század híres cfáti kabalája végérvényesen kiszabadította a palackból. A moszlimnak áttért messiás példáját az új században Jacob Frank követte Kelet-Európa hatalmas zsidó közösségeit hódítva meg a „messiási bűn” kultuszának. Ez a meglehetősen rémes mozgalom ihlette Isaac Bashevis Singer híres művet is, a beszédes című A Sátán Gorajban-t.
A kabalatudomány megalapítója, Gershom Scholem, aki hatalmas terjedelmű életrajzot írt Sábtáj Cvi-ről, úgy látta, hogy a sabateánus „eretnekség”, minden idők legnagyobb zsidó „eretnekmozgalma” magyarázza részben a hászidizmus fellépését is: a chászid tanítások a „belső felemelkedés, megváltás” spirituális válaszát kínálták a sabateánus messianizmus erőszakoskodására. Egyúttal azt is megkockáztatta Scholem, hogy a sabateánusoknak a hagyományos, rabbinikus zsidóságban végzett pusztítása készítette elő a terepet a zsidó felvilágosodás számára is. Az ál-Messiás fellépése nyitja meg szerinte a zsidó modernitás történetét. A zsidó történelem menetét kevesekhez mérhető erővel befolyásoló ál-Messiás ma 390 éve, 1626 augusztus 1-én született.
Ön mit gondol: egyetért, vagy vitatkozna azokkal az ortodox zsidókkal, akik szerint Izrael megalapításával is meg kellett volna várni az igazi Messiást?
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
Pészah 5786 / 2026 – Ünnepi széderesti menüválaszték
