Mai születésnapos: Robert Ettinger, aki feltalálta az örök életet
Súlyosan megsebesült a második világháborúban, aztán végül, 42 évesen, egy életközépi válság megérlelte benne az elhatározást: be kell vezetnie a világba az örök életet a hibernáció segítségével, kicsit úgy, ahogy egy scifi-ben olvasta gyerekkorában.
Édesanyja Odessza híres zsidó közösségéből, a pápája Berlinből érkezett az Újvilágba és az ő jobb életről szőtt álmaik éltek tovább a fiukban, Robert Ettingerben, aki az örök életet kereste, minél idősebb volt, annál intenzívebben.
A második világháború végén, 25 éves sorkatonaként apja szülőhelyén, a felszabadítandó Németországban súlyos sérülést szenved, éveken át tart, amíg kilábal belőle, van ideje ismerkedni a halállal, de valahogy nem tudják megkedvelni egymást.
Sokat gondolt ekkoriban egy kamaszkorában olvasott sci-fi novellára, amelynek tudós főszereplője kilövi testét az űrbe, ahol, ahogy ő képzelte, a hideg tartósítja őt 40 millió évre, amíg egy az embernél fejlettebb élőlény, a Föld akkori lakója már képes lesz rá, hogy visszahozza a bolygóra és az agyát, amely sértetlenül megmaradt, beültesse egy robotba. A prof ezután egy lesz az embert maguk mögött hagyó evolúciós szuperlények közt, boldogan él a társaságukban, amíg meg nem… illetve örökké.
Hallotta, hogy van egy tudós, aki valami hasonlóval kísérletezik elég komolyan, és kimutatta, hogy a békák spermiumai lefagyasztva majd kiolvasztva is működőképesek – ez meglehetősen merész álmokhoz röpítette a kórházi ágyán fekvő Ettingert. Úgy gondolta, hogy éppen úgy, ahogy régen egyes betegségesek halálosak voltak, míg ma könnyedén meggyógyítjuk őket, talán így leszünk a halállal is, ki tudja, az, amit ma halálnak hívunk, szintén nem végleges állapot, csak egy visszafordítható folyamat. Ha bízunk utódaink eszében, abban, hogy a tudomány megállíthatatlan, érdemes lehet lefagyasztatnunk a testünket halálunk után, hátha az utókor felmentő seregei majd a segítségünkre sietnek. Ahogy a klinikai halálból is csak ott tudják visszahozni az embereket, ahol elég fejlett műszerek állnak rendelkezésre, úgy talán csak még fejlettebb műszerek kérdése a ma véglegesnek tudott halál eltörlése is.
Mivel csak egyszerű középiskolai matek- és fizikatanár volt, úgy gondolta, nem neki kell előállnia az ötlettel, biztosan akadnak nála komolyabb emberek is, de nem jelentkezett senki, úgyhogy ő írta meg Az örök élet távlatai című munkát, amely egyfelől bestseller lett, másfelől kiröhögték, miközben megkapta a maga „15 perc hírnevét” a tévékben és az újságokban. A legemlékezetesebb ellenérv az volt, hogy a hallottból éppen úgy nem lehet soha élőt csinálni, ahogy a hamburgerből sem lesz már újra tehén. A kiváló zsidó természettudós és zseniális sci-fi szerző, Isaac Asimov ugyanakkor hitt neki, legalábbis megvitathatónak tartotta az elméletét.
Ettinger egy idő után a hibernálás társadalmi elfogadásáért harcoló társaság élére állt, ez a harc töltötte ki az életét: az első „páciens” (ők így hívják és nem halottnak) az édesanyja volt, aztán lefagyasztották halála után az első feleségét is, akit egy cionista gyűlésen ismert meg még 1949-ben.
Így járt aztán a második felesége is és halála előtt Ettinger bevallotta, hogy ha majd mind a hárman feltámadnak, az „okozhat bizonyos problémákat”.
Robert Ettinger, a halhatatlanság harcosa öt évvel ezelőtt, 92 éves korában halt meg. Legalábbis egyelőre.
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
Pészah 5786 / 2026 – Ünnepi széderesti menüválaszték
