Mai születésnapos: Regina Jonas, a világ első női rabbija
Ortodox zsidó volt, akit reformzsidók avatták rabbivá – sajátjaitól ezt nem remélhette. Elhivatott és nagytudású, de először a koncentrációs táborban gyakorolhatta igazán hivatását. Auschwitzi halála után 50 évre elfelejtették, azóta viszont ő a zsidó női egyenjogúság egyik legnagyobb és legnépszerűbb hőse.
A berlini fal leomlása és a két Németország egyesülése után megnyíltak a keleti levéltárak a nyugati kutatók előtt is. Egyiküknek, egy keresztény amerikai egyetemen tanító, német származású tudósnak, Dr. Katerina von Kellenbachnak 191-ben egy aprócska levéltárban furcsa boríték akadt a kezébe. Kiesett belőle egy kép egy „rabbinak kinéző” asszonyról, egy hébertanításra is feljogosító zsidó hittanári diploma és egy irat, amelyben egy liberális rabbi 1935-ben kollégájává, rabbivá avatta a képen látható Regina Jonast. A borítékot 1942-ben helyezték biztonságba ott, ahol Katerina von Kellenbach 49 évvel később megtalálta és azonnal megértette, hogy a kezében tartott dokumentumok alaposan átírják a zsidó történelmet. Addig mindenki azt hitte, hogy az 1972-ben, az Egyesült Államokban rabbivá avatott Sally Priesand volt az első női rabbi a Földön, de kiderült, hogy Regina Jonas a hitleri Németországban 37 évvel megelőzte őt.
Regina Jonas szegény kelet-európai ortodox zsidó bevándorlók gyermeke volt, korán, 11 évesen elveszítette édesapját: az ő halála után költöztek annak a zsinagógának a szomszédjába, amelynek ortodox rabbija, Dr. Max Weil azért küzdött, hogy nagyobb szerepet kaphassanak a nők a zsidó vallási életben, az elsők között volt, akik lányoknak is tartottak felnőtté-avatási ünnepségeket, bát micvákat. Ő vette a félárva lányt pártfogásába, segített neki elvégezni tanulmányait a zsidó felvilágosodás híres intézményében a Hochschule Für Die Wissenschaft des Judentums-ban: itt avatták tanárra 1930-ban.
Édesanyjával élt, soha nem házasodott meg és soha nem hagyta el az ortodox életformát: azért tanult liberális oktatási intézményben, mert csak itt lehetett némi reménye arra, hogy engedik azzal foglalkozni, amire hivatottnak érezte magát, lehetővé teszik számára, hogy rabbi legyen. Disszertációját is arról a kérdésről írta, hogy lehet-e nő is rabbi és a hagyományos források alapos vizsgálata után arra jutott, hogy ennek nincs háláhikus akadálya: ellenzésének oka nem annyira vallásjogi természetű, inkább a társadalmi előítéletekben gyökerezik.
De csalódnia kellett reményeiben: alapos dolgozatának meggyőző érvei, kivételes felkészültsége és elhivatottsága ellenére sem merte sem témavezetője, a liberális zsidóság első szellemi tekintélye, Leo Baeck sem merte rabbivá avatni. Baeck volt ekkoriban, 1935-ben a német zsidóság ernyőszervezetének a vezetője és mindennél fontosabbnak tartotta megőrizni az egyre fokozódó náci nyomásnak kitett közösség egységét: noha nagyra becsülte Regina Jonast, nem akart vitákat provokálni egy nő rabbivá avatásával.
Jonas hitt az igazában és végül talált is egy liberális rabbit, aki teljesítette a kérését, ennek a döntésnek a dokumentuma került elő 1991-ben. Később maga Baeck is meggondolta magát, így esett, hogy a világtörténelem első rabbiját Hitler kancellársága alatt, a Harmadik Birodalomban avatták fel.
De továbbra sem fogadták el. Még azután sem talált gyülekezetet, hogy a náci üldözetések miatt egyre súlyosabb rabbihány mutatkozott. Kórházakban és idősotthonokban dolgozhatott rabbiként, amíg el nem vitték őt is, mint mesterét, Leo Baecket a theresienstadti koncentrációs táborba 1942-ben. Itt kezdhette el igazán gyakorolni hivatását a később éppen a holokausztról szóló könyvével világhírűvé vált pszichológus, Viktor Frankl oldalán. Ő fogadta az újonnan érkezőket Theresienstadtban, felkészítette őket arra, mi vár rájuk a táborban és tartotta bennük a lelket: ez az időszak is bizonyította, milyen kivételesen lelki vezető lehetett volna, ha már előbb is megengedik neki.
A Theresienstadti tábor emlékhelyén, a Givat Haim Ichud kibucban megtalálható Regina Jonas koncsentrációs tábori előadásainak listája, olyan címekkel, mint „A nő a héber Bibiliában és a Talmudban”, „A Talmud humora”, vagy „Micvék Terezienstadtban”.
Édesanyjával együtt vitték el 1944-ben Auschwitzba, ott halt meg 42 évesen. Bár mind Viktor Frankl, mind pedig Leo Baeck túlélte a holokausztot, valamiért egyik sem használta fel ezerszer megérdemelt tekintélyét arra, hogy egykori tanítványuk és munkatársuk, Regina Jonas életére felhívják a figyelmet.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy Regina Jonas sehová sem illett igazán: reformrabbinak ortodox volt, ortodox rabbinak pedig – nő; talán ezért hullott ki végül mindenki emlékezetéből.
Felfedezése után azonban nagyon gyorsan hőssé és úttörővé vált a zsidó feminizmus számára, reform rabbinők kérték számon – joggal – mozgalmukon, hogy nem ápolták az emlékét, hogy hagyták 50 évre elfeledni a világtörténelem első női rabbiját.
Életrajzírója, Elisa Klapheck szerint „pontosan a Regina Jonaséhoz hasonló történetek inspirálhatják a német zsidó spirituális újjászületést”: a hagyományhoz alázatosan hű, az előítéletekkel azonban bátran szembeszálló vallási vezetőké, akik a legszörnyűbb pusztítás idején sem hagyják magukra híveiket.
Leo Baeck, Regina Jonas mestere élete utolsó éveit már Angliában élte le: a róla elnevezett londoni liberális rabbiképzőben 1975 óta avatnak női rabbikat: itt végzett Magyarország első rabbinője, Kelemen Katalin is. Regina Jonas életéről szintén egy magyar rendező, Groó Diána készített filmet 2013-ban.
Felhasznált forrás: Haaretz.com
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
Pészah 5786 / 2026 – Ünnepi széderesti menüválaszték
