Mai születésnapos: Rabbi Abraham Klausner, a holokauszttúlélők ismeretlen védangyala

---

Apai ágon közülünk való, magyar származású. Öt gyermekes nagycsaládban nő fel, rabbivá avatása után csatlakozik az Egyesült Államok hadseregéhez, tábori lelkészként dolgozik. Dachauba nem sokkal a tabor felszabadítása után érkezik meg egységével és elborzad attól, ami az egykori koncentrációs táborban a szeme elé tárul. Azt látja, hogy a szövetségesek uralma alatt is nagyon rossz körülmények között kénytelenek élni, megpróbálni talpra állni, új hazát keresni, vagy a régibe hazavergődni a deportáltak.

Mindent megtesz körülményeik javításáért, feletteseivel és másokkal is ütközve, még egysége elvezénylése után is. Sikerül Truman elnök kiküldöttének bemutatnia a valós helyzetet, aki azt írja jelentésében, hogy “ahogy most állanak a dolgok, olyan, mintha éppen úgy bánnánk a zsidókkal, mint a nácik bántak, azt az egyet leszámítva, hogy nem gyilkoljuk meg őket”.

Igen nagy mértékben Klausner erőfeszítéseinek köszönhető, hogy – Eisenhower tábornok, a későbbi elnök utasítására – az átmeneti táborokban komolyan javulnak az állapotok a jelentés következtében.

Sokat dolgozik azért, hogy a túlélők megtalálják egymást, hogy újraegyesítse a megmaradt családokat és azért, hogy a megmaradtak a leendő, a nemsokára megszülető Izraelbe mehessenek. “Összetört emberi sorosokból és a zsidó élet töredékeiből rakta össze közösségét” – írta róla egyik tisztelője.

Az ’50-es évektől fogva 35 éven keresztül volt egy reform gyülekezet vezetője, áldozatos németországi munkájáról keveset beszélt, hivatásának élt.

Írt egy imádságos könyvet gyerekeknek, egy nagy vitát kiváltó munkát, amelyben különöböző vallású emberek közötti házasodásához komponált vegyes-liturgiákat és írt egy “levelet” is gyermekeinek mindarról, amit a holokausztból megtapasztalt.

Úgy tartotta, hogy nem helyes, ha az egyházak visszautasítják a különböző vallású szerelmesek összeadását. “Traumatizáló megélni, hogy papok, lelki vezetők elutasítják a választásodat, a szerelemedet” – mondta 1989-ben a New York Timesnak. “A vallásnak nem ez a feladata, hanem az, hogy segítséget és vígaszt nyújtson”.

Szerepel a koncentrációs táborok felszabadítását bemutató, Oscar-díjas dokumentumfilmben (The long way home, 1998), utolsó évtizedeit visszavonultan éli Santa Fében feleségével. Számos gyermek és unoka marad utána, amikor 2007-ben, 92 éves korában meghal.

---