Mai születésnapos: Mikes György, a leghíresebb magyar-zsidó humorista

---

Ügyvéd édesapja nagyon szerette volna, ha Gyuri fia követi pályáján és jó darabig úgy tűnt, hogy így is lesz. De a fiatalembert jobban szórakoztatta az, hogy a Reggel című újságba dolgozzon riporterként és a Színházi Élet Intim Pista-rovatába szállítsa a társasági pletykákat. Művelt, könnyű tollú, szellemes csevegő volt, a pesti flaszer kedvence, kár lett volna ékesszólását a tárgyalótermekre pazarolnia. A tehetséges fiút 1938-ban kiküldték Angliába, hogy hozzon össze egy riportot és őt nem vonzotta eléggé vissza a zsidótörvények Magyarországa, úgyhogy a két hét egyre jobban elhúzódott és végül 50 év lett belőle: egy teljes élet.

Miután berendezkedett, a BBC-nél kezdett dolgozni és szóltak neki jóakarói, hogy mennyi humor van az írásaiban. Addig ezt igazán észre sem vette, ő csak jól, lendületesen akart írni. De ha ez ilyen könnyű, gondolta, akkor rendben, vicces lesz. A sajátos pesti – zsidó – humort a jellegzetes angollal vegyítve kísérletezte ki saját stílusát, első igazán nagy dobása a Hogyan legyünk idegenek című kötet rögtön a háború után 1946-ban, amikor igazán volt igény a nevetésre. Arról szólt, hogy milyenek az angolok és ezt úgy kellett megírni, hogy a címzettek magukra ismerjenek, ugyanakkor ne sértődjenek meg, a nem angolok viszont elégedetten kiröhöghessék őket abban a tudatban, hogy ők azért nem ilyen furák. Tökéletesen sikerült, az egész világ megvette és idézte, magyarul Anglia papucsban címmel jelent meg.

És ha egy üzlet beindul: nos, akkor beindul a sorozatgyártás. Éppen ez történt a Mikes-műveknél is. A Mester sorra gyártotta a különböző népek és nemzetek kis zsebkönyveit, amelyekben mindenkiről kiderül, milyen őrült szokásai vannak egy idegen szemével nézve. Idegensége, magyar zsidósága volt a szerencsecsillaga: mindenkit tudott kívülről látni. Nem véletlenül volt közeli barátja az egyik legnagyobb magyar-zsidó hontalan, Arthur Koestler és az sem véletlen, hogy ő volt a Hontalan Írók „Pen Klubja” londoni csoportjának vezetője. Megkapták a kis könyvüket a japánok, a németek, az amerikaiak és persze az izraeliek is. Mikes jött, látott és írt. Lényegében csak a Szovjetunióba nem engedték be, az Szovjetunió Kommunista Pártja valahogy nem volt vevő a humorára.

Munkái életmód-tanácsadó könyvek, vagy inkább azok paródiái, amelyeknek egyetlen valódi tanácsa: figyelj és nevess. Vagyis két dolog kell szerinte az élethez: mindent tudni és mindent megbocsátani. Főleg azt lehet belőlük megtanulni, milyen furcsa csodabogarakként festenek az emberek mind egy jól figyelő örök idegen szemében. A világ egy emigráns magyar zsidó író szerint: ez a sorozat lényege, ez Mikes György vagy George Mikes „nagy enciklopédiája”.

Önéletrajzát is a maga teremtette műfajban jött ki: Hogyan legyünk 70 évesek. Egy ízben felhívta a japán fordítója és panaszkodni kezdett: „Ön azt említi a legújabb könyve előszavában, hogy a nevének Mi-kes a kiejtése, mi pedig évek óta úgy nyomtatjuk ki kötetei címlapján japán írásjelekkel a nevét, hogy azt az olvasó Dzsordzs Májksz-ként tanulta meg. Most mit csináljunk?„

Mikes Gyuri meghatottan nézett rám, amikor itt tartott a történettel: „Hát nem fantasztikus? Valamikor Siklóson az apám helyi újságjában kezdtem cikkezni, és reméltem, hogy az egész város megismeri a nevem. Azután felmentem Pestre, és beálltam a Reggelhez, majd a Színházi Élethez. Kezdtem híres lenni Magyarországon. Vagy húsz éve már angolok is tudják, ki vagyok. De azt sohasem gondoltam volna, hogy Japánban egyszerre két közismert író leszek!” – mesélte Sárközi Mátyás.

Lehet, hogy azóta a világhíre Japánban kicsit megkopott, de, ahogy a mestere, Karinthy Frigyes szokta mondani, Pesten azért továbbra is világhírű maradt. Ma lenne 105 éves, de azt, hogy hogyan kell 105 évesnek lenni, sajnos már nem tőle fogjuk megtudni. Idén lesz 30 éve, hogy meghalt.

---