Mai születésnapos: Méray Tibor, az ’56-os forradalom emlékének őrzője
Tizenhét évesen élte át a holokausztot Pesten, előbb lelkes sztálinista lett, aztán, önmagával is szembefordulva, Nagy Imre bizalmasává vált és egész életében hűséges maradt hozzá és a forradalom szelleméhez.
Gyermekkorát későbbi barátja, Déry Tibor papájának házában töltötte, édesapja tizenhárom éves korában meghalt. A korszak lelkes hazafisága őt is magával ragadta, könnyen lelkesedő típus volt. Elmeséli, hogy iskolás gyerekként sírt, amikor Kassa, Munkács, Ungvár visszatért Magyarországhoz Hitler nagyvonalúságának köszönhetően.
A háború közepén, a zsidótörvények korszakában is befért az egyetemre, ahol – emlékei szerint – nem tapasztalt antiszemitizmust még azokban az időkben sem. A háború utolsó hónapjaiban segített a családjának elbújni, így csak a vidéki rokonokat gyilkolták meg végül. Ilyen körülmények között vált a kommunista párt lelkes hívévé 1945-től, az egyetem után rögtön a Szabad Nép szerkesztőségébe ment meggyőződéses propagandistának – még Észak Koreába is elküldték tudósítani. Közben Kassák Lajos felfedezte novellistaként, rovatvezető lett, aztán, mint oly sokan mások, szembefordult a rémes Rákosi-rendszerrel, amelyet éveken át bután szolgált, reformkommunistává lett, a Nagy Imre körüli fiatal értelmiségi csoport egyik prominens tagjává, aki próbálta rábeszélni Nagyot, hogy legyen minél bátrabb. A forradalom elárulása után ő is elhagyja az országot és azon dolgozik, miközben íróként szerez tekintélyt és megélhetést, hogy a forradalom emlékét életben tartsa, ő teszi talán a legtöbbet ezért: hűséges meggyilkolt barátaihoz Nagy Imrétől Gimes Miklósig.
Működteti – Faludy Györggyel és másokkal közösen – a híres Irodalmi Újságot, amely már „emigrálása” előtt is a szabadságot képviselte, amennyire képviselhette és a száműzetésben sem engedett felejteni. Párizsban is magyar maradt és a forradalom emléke kötötte hazájához, annak a forradalomnak az emléke, amelyről Magyarországon csak hazudtak, de még inkább említeni sem nagyon lehetett. Megírta atyai barátja, Nagy Imre életrajzát.
A hűség konok emlékezet. Konok, bő három évtizedig tartó emlékezés, amelynek során a huszonéves fiatalemberből hatvanas, idősödő úr lett, mire a Kádár-rendszer és a Szovjetunió összeomlott. Mire győzött, ha mégoly aktívan is, de eltelt az élet jó része. Mégis, ott lehetett és beszélhetett Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén.
Szerencse, hogy a Jóisten kárpótolta és ma is itt van közöttünk, a 93. születésnapján: kapott még közel három évtizedet az élettől és reméljük, kap még egyszer ennyit 120-ig.
Amikor az Irodalmi Újság megszűnt, mert okafogyottá vált a rendszerváltás idején, Méray azt mondta, hogy „fenntartjuk magunknak a jogot, hogy ha a felhők akár a világban, akár Magyarország fölött sűrűsödni kezdenek, akkor akár különszámokkal vagy újbóli megjelenéssel ismét megszólaljon az a hang, amely a magyar függetlenség, a nyugati típusú demokrácia és a szociális igazság hangja volt és marad”.
Isten éltesse sokáig a hűség emberét, a 93 éves Méray Tibort.
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
Pészah 5786 / 2026 – Ünnepi széderesti menüválaszték