Mai születésnapos: Max Baer, a félelmetes öklű bokszvilágbajnok

Egy óriási, tagbaszakadt zsidó hentes fia volt, a hentesmunkában erősödött meg az egykor félénk kisfiú, aki mielőtt világbajnok lett, még kiütötte Hitler kedvenc bokszolóját – Dávid-csillagos gatyában és kesztyűben. Rövid, mozgalmas, tragikus élete volt, amelynek során még mozisztár is volt kicsit Humphrey Bogart oldalán: ott van a világtörténelem legnagyobb bokszolói között.

Megjelent: 2017. február 11. 22:04

Nebraskában született egy nagydarab zsidó hentes fiaként, nem kapott semmilyen vallási nevelést, de élete egyik kitüntetett pontján büszkén és látványosan azonosult zsidóságával.

Kamaszként már nehéz fizikai munkát végzett, de jól nevelt fiúként mindig kitért a fizikai konfliktusok elől. Egészen addig, amíg tényleg tarthatatlanná vált már a helyzete és egy ízben megfenyegette piszkálóit azzal, hogy most már tényleg behúz egyet. Az iszonyatos, hegyoldal méretű fiú puszta látványa is elég volt ezután már ahhoz, hogy az addigi kötekedők, akik a jámborságát addig kihasználták, messziről elkerüljék. Aztán annyira belejött a verekedésbe, hogy egy kocsmai összecsapás után felcsapott bokszolónak: egyik áldozatának annyira imponált a pofon, amit kapott tőle, hogy beajánlotta. Ő tanulta meg talán először igazán, hogy akit Max irtózatos erejű jobbkeze elér, az jó ideig nem felejti el ezt a találkozást.

Jó darabig ő maga sem mérte fel, milyen brutális, állati erő birtokosa és ez korán tragédiához vezetett. Egyik nagyreményű ellenfele egy korai meccsén kis híján kiütötte és őt a korai ünneplés annyira felbőszítette, hogy felpattanva hátulról ütötte meg. Iszonyatos erővel kezdte ütni a következő menetekben, annyira, hogy – ki tudja, a bíró miért nem állította le a teljesen egyoldalúvá vált összecsapást – a meccs után kórházba kellett szállítani a fiút, aki nemsokára meg is halt. Az ágya mellett együtt ült a felesége és Max Baer lélegzetvisszafojtva, hiába reménykedve a felépülésében. Baert az irtózatos (a sportág történetében sajnos korántsem példátlan) eset teljesen összetört és egész életében kísértett, egyik következő meccse hatalmas bevételét az özvegynek juttatta.

Kevéssel Hitler hatalomra jutása után került szembe a ringben a nácivá vált Németország egyik legkeményebb öklözőjével, druszájával, Max Schmelinggel. Noha Schmeling kifejezetten utálta a nácikat és Hitlert, mégiscsak német színekben állt ki egy zsidó bokszoló ellen. A roppant szellemes, igazi showmanként fellépő Baer megígérte, hogy úgy megveri szegény Schmelinget, hogy még Hitlernek is fájni fog és be is tartotta, amit ígért. A meccset, amelyen Dávid-csillagos nadrágban és Dávid-csillagos kesztyűvel jelent meg, nem is kellett végigjátszani, utána viszont autogramot kért Baer legyőzött ellenfelétől és nem győzte dicsérni a nagyságát – joggal.

Azt a mérkőzést, amelyen a világbajnoki címet megszerezte, maga az elnök, Franklin Delano Roosevelt is végignézte, de ez a dicsősége még egy évig sem tartott ki. A címvédő meccsét elbohóckodta ellenfele ellen és csúnyán kikapott. Többé már nem is tudott visszakapaszkodni, néhány próbálkozás után vissza is vonult.

Ezután bíróként dolgozott és afféle nemzeti hírességként működött, szerepet kapott boxolóként Humphrey Bogart utolsó filmjében (Annál nagyobb a bukásuk) is.

Ötven évesen viszi el váratlanul a szíve, a haldoklását végigbohóckodja. Utolsó mondata az volt, hogy: „Jövök, Istenem”. Bizonyára megérkezett.