Betöltés...
  /  

Mai születésnapos: Leo Baeck, a reformzsidóság legnagyobb vezetője

A náci Németországban vált vezetővé, a teljes német zsidóságért vállalt felelősséget és még Theresienstadtban is sokaknak segített életben maradni. A háború után a reformzsidó világszervezetet vezette, így dolgozott tudósként és rabbiként késő öregségéig. A világ minden kontinensén áll az ő nevét viselő intézmény, még kisbolygót is neveztek el róla.


Kora egyik legnagyobb német filozófusától, Wilhelm Diltheytől tanult filozófiát Berlinben, kivételes világi és vallási műveltségű rabbi volt, aki – ez a legritkább – egyszerre volt elmélyült tudós és aktív közösségszervező.

Ő volt évtizedeken át a nagy német liberális zsidóság egyik legnagyobb tekintélye. Annyira, hogy Hitler 1933-as hatalomátvétele után ő képviselte és védte, amennyire tudta, a teljes német zsidóságot a mindegyikőjüket összefogó Reichsvertretung der Deutschen Juden elnökeként (azért nem avatta rabbivá a hozzá forduló Regina Jonast, aki a világ első rabbinője lett, mert az egész német zsidó közösségért vállalt felelősséget és nem merte volna épp a legnehezebb időkben a zsidóság egységét megbontani).

Tíz éven át képviselte közösségét a nácikkal szemben, velük tárgyalva, óvva amennyit és akit lehetett, 60 és 70 éves kora között, amíg 1943-ban őt is deportálták Theresienstadtba. Itt is ő volt a zsidó közösség vezetője és tanításaival sokaknak segített túlélni a holokausztot, igaz, hogy neki is sokat segített valamelyest kivételezett státusza. Hannah Arendt fel is vetette híres könyvében, az Eichmann jeruzsálemi tárgyalását követő tudósításokban felelőssége kérdését, azt, hogy tekinthető-e kollaboránsnak.

Olyan körülmények között próbált segíteni és kényszerült döntéseket hozni ugyanakkor, amelyeket mi, Istennek hála, nem tudunk igazán átélni és nehezen mérlegelni. Az, hogy tanított és buzdított, bizonyosan felmérhetetlenül sokat jelentett Theresienstadtban. Amikor hívták, nem ment el Amerikába, a német zsidóság vezetője maradt, három lánytestvérét veszítette el a holokausztban.

A háború után Londonban élt, New Yorkban tanított és a progresszív zsidóság nemzetközi zsidóság ernyőszervezetének vezetője lett: gyülekezeti rabbi, érdekképviseleti vezető és tudós egyszerre, túl a 70-en, háta mögött a holokauszt tapasztalatával. Élete utolsó másfél évtizedében. Megírta még a könyvet, amelyben a zsidó Jézusról és a zsidó Pál apostolról is gondolkodott és amit még Thersienstadtban kezdett el.

Amikor meghal, 83 éves és azóta már számtalan intézmény névadója az öt világrészen, a legismertebb ezek közül a londoni reform rabbiképző intézet, ahol Kelemen Katalin is végzett. Egy kisbolygó (a 100047-es) is az ő nevét viseli.

Legyen áldás az emléke.


Témák:
Ezek is érdekelhetnek