Mai születésnapos: Käte Frankenthal, egy félelem nélküli zsidó óriás-asszony

---

„Zsidó vagyok, szocialista értelmiségi és nő” – írja emlékirataiban és könnyen beláthatjuk, hogy az ilyesmi sokszorosan nem jó ómen a ’30-as évek Németországában. Ráadásul, teszi hozzá, a születéssel csak a zsidóságát és a nemét kapta, a harmadik terhet, a szocializmust még direkt választotta is.

Igazán nem lett volna muszáj. Édesapja jómódú kereskedő és a kieli zsidó hitközség köztiszteletben álló elnöke volt, édesanyja pedig – ebben a családmodellben magától értetődően – otthon volt a háztartással és a három gyerekkel. A 19. század végén, a 20. elején igazán boldog, gondtalan gyerekkora lehetett volna, ha ő maga másképp nem dönt. Már szinte kamaszként úgy dönt, hogy független lesz és megáll a saját lábán, kilép a német-zsidó polgári középosztály akolmelegéből. Önállóan választotta és járta ki iskoláit és ahelyett, hogy szegény szülei elvárásainak engedelmeskedve szépen megházasodott volna, ahogy egy rendes zsidólányhoz illik, egyetemre ment, méghozzá az orvosira, hogy minél többet segíthessen. Közben megtanult cigizni, inni, vívni, lovagolni, boxolni és meglehetős eredményeket tudott felmutatni a jiu-jitsu nevű küzdősportban is, hogy végképp ne legyen semmiben rászorulva a férfiakra. Erős volt, ügyes és sportos, továbbá a végletekig autonóm és elkötelezett.

Az első világháború elején vidéken volt orvos egy kisvárosban, ő volt az egyetlen doktor, ezért ő kezelte a nőket és a férfiakat egyaránt. A kocsmában szépen helytálló, ivó, cigiző és boxoló doktor néni nem illett bele egészen hézagmentesen a kisváros társadalmába, de gyorsan talált olyan feladatot, amelyet igazán a magáénak érezhetett: kiment a frontra. Mivel a császári német hadsereg nem alkalmazott női orvosokat, csak ápolókat, ezért az osztrák-magyar haderőnél szolgált a Kárpátok hegyeiben és a Balkánon és volt, hogy azon vette észre magát, hogy ő az egyetlen nő az egész környezetében.

A ’20-as évek Németországában az abortusztilalom feloldásáért, a homoszexualitás tiltásának eltörléséért és a korai szexuális felvilágosítás elterjesztéséért küzdött és szépen jövedelmező orvosi praxisát feladva egy berlini munkáskerületbe ment el gyógyítani. A hitleráj előtti Németországban még szolid politikusi karriert is befutott szociáldemokrata színekben a berlini városházán és a tartományi parlamentben. Amikor Hitler megérkezett, neki nagyon sürgősen mennie kellett, hogy elkerülje a letartóztatást. Feminista-szocialista zsidónő volt. Végigment a baloldali zsidó entellektüellek ekkori rendes útvonalán, apró kitérőkkel: Prága, Svájc, Párizs és a szabadság földje: Amerika. Már 1936-tól ott élt és olyan független volt, amilyenről eddig csak álmodhatott. Nem volt semmije és senkije. Utcasarki fagylaltárusként is kipróbálhatta magát átmenetileg, amíg orvosként el tudott helyezkedni. Kitanulta az európai zsidóság nagy orvosi invencióját, a pszichoanalízist és annak ellenére, hogy maga sosem házasodott, házassági tanácsadóként és párterapeutaként vált sikeressé, elismertté. Együtt dolgozott a zsidó családsegítő szervezetekkel is, noha aktív szociáldemokrata politikusként és önállóságra vágyó nőként eltávolodott annakidején a zsidóságtól. Amerikában- valamelyest – visszatalált talán.

Nagynövésű, makacs és bátor, valóban független nő volt, aki lélekben sosem tudta egészen otthagyni Németországot. Gyakran visszatért és a háború utáni Németország vissza is fogadta, büszkék voltak rá.

Merész és érdekes, minden tiszteletet megérdemlő élete szép példája egy lehetséges modern zsidó női identitás-építésnek. Nyolcvanhét évesen halt meg 1976-ban.

---