Mai születésnapos: Joyce Carol Oates, akit titkos zsidó nagymamája tett íróvá
Az egyik legfontosabb és legtermékenyebb kortárs író, a hétköznapok nyomorúságának és brutalitásának éles szemű és pontos krónikása: zsidó nagymamája, aki nagyon közel állt hozzá, adta a kezébe az egész életét meghatározó könyvet, az Alice Csodaországban-t.
Míg talán legfontosabb rokona, apai nagymamája zsidó volt, édesapjának magyarok a felmenői, ő maga pedig Amerikában született 1938-ban szegény, munkásosztály-beli környezetben. Ő volt a család legelső olyan tagja, aki befejezte a középiskolát.
Nagymamájától kapta kisgyerekként az Alice Csodaországban című könyvet, „gyeremmkorom legnagyobb kincsét, amely egyúttal a legmélyebb irodalmi hatást gyakorolta rám”. Tőle kapta továbbá első írógépét is. A nagymamáról, Blanche Woodside-ról csak halála után derült ki elhallgatott zsidó származása, valamint az, hogy édesapja öngyilkos lett, és ez a nyomasztó hallgatás végigkíséri Joyce Carol Oates életét.
Amikor a 2000-es évek elején meghalnak a szülei és végiggondolja a családtörténetet, egyik legeredetibb és leginkább önéletrajzi ihletésű regényét írja meg Blanche Woodside történetéből. Egy olyan nőről szól „A sírásó lánya” című regény, akinek szülei Hitler elől menekültek Amerikába, ő maga az úton született, akinek apja soha nem nyerte vissza otthoni társadalmi státusát az Újvilágban, „a lehetőségek hazájában”, aki idegen volt családjában és hazájában is. Brutális férje elől is csak úgy tud megmenekülni a főhős, hogy „identitást cserél”, új néven, új élettörténettel kezd új életet, hogy végül lassan rájöjjön: az ember sem a személyes, sem a családtörténeti múltját nem tudja következmények nélkül kicserélni. A szöveg természetesen regény, már csak azért is, mert sok mindent valóban nem tudott Oates a nagymamájáról, nem is tehetett mást, mint hogy a hiányzó részeket a képzeletével pótolja.
Oates egyik példaképe egyébként az a Sylvia Plath, aki Apu című, nagy versében náci gyilkosként képzeli el valóban német eredetű, de szelíd természetű édesapját, míg saját magát zsidóként írja le – és aki önkezével vetett véget életének (és akinek versét az a Gergely Ágnes fordítja magyarra, aki egy életen át gyászolta és gyászolja költeményeiben munkaszolgálatosként meggyilkolt édesapját).
A megejtően szép vallomás kései szöveg, nem egészen 10 éve jelent meg, a ma 78 éves Joyce Carol Oates már 53 éve jelentet meg könyveket, számolatlanul: elképesztő munkabírása, termékenysége állandó viccek tárgyává teszi és alkalomadtán ő maga is ironizál saját szorgalmán, amely egyszerre teszi rengeteg regény, novella, színmű, vers és esszé szerzőjévé.
A Princetonon tanít és ő fedezi fel a 21. szátad eddigi legjobb amerikai zsidó íróját, Jonathan Safran Foert is, akinek könyveit magyarul is olvashatják.
Megállás nélkül azt pletykálták egyébként egy időben Oates-ról, hogy most már aztán tényleg megkapja a Nobel-díjat. Még mindig nem késő.
A Mazsihisz-közgyűlés szinte egyhangúan elfogadta az Alapszabály részleges módosítását
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
