Betöltés...
  /  

Mai születésnapos: Jerry Bock, a Hegedűs a háztetőn zeneszerzője

Négy asszimilált askenázi zsidó, akik újrateremtették New Yorkban a kelet-európai stetlt, amely sokkal jobban sikerült, mint az eredeti: Anatevkát a Hegedűs a házetőn-ből. Együtt éltek ebben az általuk teremtett álomvilágban és egymás után is haltak meg. Közülük való volt Jerry Bock, az emberiség egyik nagy fohásza, a „Ha én gazdag lennék” zeneszerzője.


A kis Jerry huszonévesen debütált a Broadwayn első musicaljével, rögtön elég szép sikerrel. Második darabjában már felsorakozik a hitközség teljes pompájában: ott van szövegírók között már örök partnere, a Hegedűs szerzője, Joseph Stein és a rá írt főszerepben a világtörténelem leghíresebb betérője és fekete zsidója: Sammy Davies Junior, a két lábon járó abszolút pech, akinek a „félszemű néger zsidó vagyok, mi kell még?” – aforizmát köszönhetjük.

Ezután érkezett a csapatba a dalszövegíró Sheldon Harnick, akivel aztán pályája legfényesebb időszakában már végig együttműködött Bock: legnagyobb sikerük a legendásan kisméretű és nagy hatású new-york-i polgármesterről, Fiorello La Guardiaról szóló musicalük volt, már persze a Hegedűs előtt. Besöpörték vele a Tony-díjat és a Pulitzert is, látszott már, hogy fog ez menni együtt.

Scholem Alechem egészen addig nem tudott különösebb karriert befutni Amerikában, amíg ez a három asszimilált zsidó össze nem állt hónaljuk alatt Tevje történeteinek egy kéziratos angol példányával. Addig nem tulajdonítottak neki jelentőséget, de valahogy úgy alakult, hogy mindhárman zsidók találtak lenni. És akkor hirtelen rátaláltak az elfeledett, kidobott hagyomány elsüllyedt Atlantiszára és mélyen meghatódtak tőle, ami talán őket magukat is meglepte. Rendezőként és koreográfusként csatlakozott hozzájuk Jerome Robbins, aki addigra már bőven halhatatlanná lett a West Side Storyval és akit még inkább taszított a saját zsidósága egészen addig, amíg meg nem akarta találni a lengyel kisvárost, ahonnan az apukája indult el Amerikába és amelynek már nyomát sem lelte. Anatevka pótolta az elveszített eredetet voltaképpen mindőjük képzeletében. Robbins megenyhült és újra szívébe fogadta szegény zsidó felmenőit.

A tánc pedig, a táncban megmutatkozó erő, férfiasság és lendület végképp lenyűgözte: végre talált valami természetes őserőt a szerinte túlzottan is kifinomult zsidóságban.

Anatevka nem hasonlít, persze, egyetlen igazi stetlre sem, sokkal idillibb és, persze, giccsesebb is, de giccsnek igazán elragadó. És annyira zsidó, amennyire egyetemes: a musicalből tókiói bemutatóján nem értették állítólag, hogy tudtak ilyen profin megcsinálni az amerikaiak egy „ennyire zsidó” történetet. Az emberiség emlékezetében pedig a stetl az 1971-es film bemutatója, Topol alakítása után már örökre úgy fog élni, ahogy a Hegedűs a háztetőn mutatja.

A musical bemutatója után a zsidóságával megbékélt Jerome Robbins-t átölelte a papája és azt kérdezte tőle: „De honnan tudtad mindezt?”. Az eredeti tervek szerint egyébként az lett volna a címe a darabnak, hogy „ahonnan a a pap jött”. A sikeres Amerika zsidósága emlékezik a Hegedűs-ben könnyes szemmel miránk: Kelet-Európa jórészt már elpusztított zsidóira.

Joseph Stein, a darab írója, a négyek bandájának egyike 98 évesen, 2010-ben halt meg, temetésén a mai születésnapos, Jerry Block zeneszerző búcsúztatta. De nem hagyta soká egyedül régi barátját, mindössze 10 nap múlva követte az Eljövendő világba alig négy héttel a 82. születésnapja előtt. Az ő esetükben nem csak frázis, hogy az emlékük örökké élni fog. A Hegedűs a háztetőn divatban lesz zsidók és nem zsidók közt egyaránt, amíg csak élet lesz a Földön.


Témák:
Ezek is érdekelhetnek