Mai születésnapos: Jean Paul Sartre, a zsidógyártás filozófusa

---

A mű arra a kérdésre keresi a választ, hogy kicsodák a zsidógyűlölők és mi teszi a zsidókat azzá, amik. Az első kérdésre azzal fele, hogy az antiszemitizmus nem vélemény, nem vita tárgya, hanem szenvedély, hit, az önazonosság pótléka. Nem tapasztalatok összegyűjtésére épül, hanem elrendezi a tapasztalatokat. Az, ami történik, azért olyan, amilyen, mert a zsidók elrontották, megbundázták. A világ nem ijesztő és kusza, az ember nem magányos lény, akinek magának kell megkeresnie véges élete értelmét, a világ világos és az élet problémátlan: a zsidók kavarnak, mi válaszként védekezünk.

„Ha a zsidó nem létezne, az antiszemita kitalálná” – Sartre szerint nem tudna nélküle élni. Ha nem a zsidókra bukkanna mindenhol, akkor szembe kéne néznie az életével és ettől menekül. Fél mindentől, állapítja meg gúnyos tisztánlátással Sartre, magától, önismeretétől, szabadságától, ösztöneitől, felelősségétől, a magánytól, a változástól, a társadalomtól és a világtól, csak a zsidótól nem fél. A zsidó az egyetlen dolog, amelyet ért, az antiszemita egyedüli biztonságos gondolata.

A zsidókat pedig a társadalomban a zsidókra irányuló elképzelések szülik, az, hogy kit lát zsidónak a másik. A másik tekintete, hangzik az összefoglalás. Ezt a meghatározást a magyar zsidók többsége jól ismeri, azt, hogy hogyan tesz zsidóvá minket, ha számontartják rólunk és hogyan kezdjük el keresni, vajon a mostani környezetünk is erre gondol-e, ha ránk figyel.

Tagadhatatlan, hogy azt, kik vagyunk, meghatározzák a társadalom szempontjai is és az, hogy mit értünk meg ezekből. De vannak saját esélyeink is. Nem azt lehet befolyásolni, hogy a szomszéd mit gondol rólunk, helyette azt mérlegelhetjük, mi mit gondolunk részben valóban kívülről felépített zsidóságunkról. Mihez kezdünk vele, ha már van és mégis felölel egy gazdag örökséget is, amelynek számtalan megközelítése adódik. Ha nem csak a másik tekintete tesz zsidóvá minket, hanem a saját elhatározásunk is, akkor nem a másikat változtatjuk meg, aki talán eleve sem nézett ránk olyan csúnyán, mint éreztük, hanem magunkat választjuk valamivé, valakivé.

Az antiszemita fél, az önmagát választó zsidó nem, hiába, hogy az egész világ egy nagyon keskeny híd. Aki valakivé lett, már le is győzte mindent összevéve a félelmet. Ezt segít megértenünk Jean Paul Sartre, a mai születésnapos.

---