Mai születésnapos: Jean-Marie Lustiger, a zsidó számrazású bíboros, Párizs érseke

---

Szülei valamikor az első világháború során hagyták el a későbbi Lengyelország területét. Amikor Aaron fiuk megszületett 1926-ban, már Párizsban éltek.

A szülők Aaront és húgát 1939-ben Orléans-ba küldték, ahol egy keresztény családnál laktak, a háborút Aaron katolikus intézményekben vészelte át. Akkoriban, amikor Franciaország kapitulált a nácik előtt, a 14 éves Aaronnak kezébe került a Szentírás, benne az Újszövetség és elment egy templomba Orléansban. Ez a találkozás és megvilágosodás eldöntötte a további sorsát, már 1940-ben megkeresztelkedett, dacolva szülei ellenállásával. A keresztségben a Jean-Marie nevet kapta. Egyszerre viselte tehát immár Áron főpap, János apostol és Szűz Mária nevét, ők lettek, ahogy ő mondta, „védőszentjei” további élete során.

Édesapja és testvére túlélték a háborút, édesanyját azonban meggyilkolták – nem sokkal érkezése után – Auschwitzban.

Aaron Jean-Marie 1951-ben látogat el először Izraelbe, három évvel később, 28 évesen szentelik pappá. Nem sokkal azután, hogy lengyel „földije”, Karol Wojtyla (Róla is hálával emlékeztünk meg születése évfordulóján).

1978-ban II. János Pál néven Róma püspöke lesz, Lustigert Orléans püspökévé nevezi ki, bő egy évvel később pedig már Párizs érseke lehet, majd pápaválasztó bíborossá válik.

Párizsi érseki beiktatásán megerősíti hitvallását: Zsidónak születtem és az is maradok, még ha ez sokaknak nem is elfogadható. Számomra az Izrael küldetése, hogy a népek világosságává legyen és úgy hiszem, hogy a kereszténység ennek az eszköze” („a népek világosságára” utalva Lustiger Jesájá-Ezsaiás prófétát idézi). Úgy vélte, hogy a kereszténység csak a zsidóság szerves folytatása, beteljesítése. Izrael hűséges barátja, támogatója volt. Franciaország egykori főrabbija azt állítja, saját szemével látta betérni egy zsinagógába, hogy kaddist mondjon Auschwitzban meggyilkolt édesanyjáért.

Közel állt II. János Pálhoz nem csak mindkettejük lengyel eredete miatt, hanem azért is, mert hasonlóan konzervatív nézeteket vallottak sok kérdésben. Bár korrekt kapcsolata volt a korszak meghatározó francia szocialista vezetőjével, Francois Mitteranddal és nem is támadta a szekuláris Franciaország alapjait, úgy látta, hogy a francia társadalom nem lehet meg valamiféle, legmélyebb hagyományaiból következő, tehát katolikus szellemi orientáció nélkül, mert a kapitalizmus és a technika önmagukban nem nyújtanak fogódzót erkölcsi alapkérdésekben, nem adnak célokat sem a személyes, sem a közösségi életnek. A sajtó gyakran találgatta, esélyes lehet-e a pápaságra, lehet-e az első pápa, a szintén zsidó Szent Péter utóda.

Nem lett végül. II. János Pál halála után részt vett még XVI. Benedek megválasztásában, nem sokkal később pedig, 78 éves korában elfogadták a lemondását a párizsi érsekségről. A következő évben New Yorkba látogatott, számos zsidó intézményt felkeresett és a bobovi hászidok rebbéje meg is áldotta.

A rákövetkező évben, 2007-ben diagnosztizálták csont és tüdőrákját, nem sokkal 81. születésnapja előtt halt meg. Gyásszertartását a Notre Dame-ban tartották és a bejárat előtt unokatestvére, Arno Lustiger mondta – a kaddist.

Maga komponálta sírfeliratának szövege:

Zsidónak születtem/ Apai nagyapám után/ az Aaron nevet kaptam./ Kereszténnyé lettem/ Hit és megtérés által/ De zsidó maradtam/ Mint az apostolok./ Védőszentjeim/ Áron főpap/ Szent János apostol/ és a kegyelemteljes Szűz Mária voltak./ Párizs 139. érsekének jelölt ki/ Őszentsége II. János Pál pápa./ 1981 február 27-én/ foglaltam el helyem/ és itt végeztem egész szolgálatomat./ Ti, akik erre áthaladtok, imádkozzatok értem”.

---