Mai születésnapos: Hidegkuti Nándor, az MTK legnagyobbja, a 6:3-as győzelem hőse
Az óbudai grundon kezdte rongylabdával, hogy aztán a Wembleyben szinte egymaga verje meg a verhetetlen Angliát már túl a 30-on. Egy furcsa véletlen vitte az MTK-ba, amelyhez haláláig hű maradt.
A kimondottan jó családból származó ifjú a mamája eltulajdonított harisnyáiból készített rongylabdával kezdte pályafutását egy óbudai grundon a Margit Kórház épülete mellett. Itt figyelt fel tehetségére az újlaki focicsapat intézője, innen jött a még szintén óbudai Gázgyár, aztán egy angyalföldi kitérő után Zuglóba került: azzal csábították át 1945-ben, hogy a járandósága egy részét közvetlenül élelmiszerben kapta, újra hangsúlyozzuk: 1945-öt írtunk.
Innen már az MTK-hoz került 1947-ben, pedig eredetileg a Fradihoz akart volna menni, de amikor elballagott megállapodni az Üllői útra, meghallotta, hogy valaki a háttérben megjegyzéseket tesz rá. Kifordult és meg sem állt a ma már róla elnevezett MTK-pályáig. Ott szerencsére senkinek nem volt megjegyzése, úgyhogy le is szerződött.
„Soha nem bántam meg, hogy a kék-fehér mezt húztam magamra, s abban az egyesületben játszhattam, ahol Orth, Molnár, Titkos, Sas, Kalmár rúgta egykoron a labdát. Az MTK híres volt szép stílusáról, s nekem megfelelt ez a játékfelfogás a lapos, pontos adogatások, szellemes húzások, az ötletes, színes futball”.
Ami azt illeti, az MTK sem járt rosszul a bolttal: 302 meccs, 202 gól, három bajnoki cím és így tovább. Egyébként ott volt a csapat ekkoriban az épp születő Izraelben, 1947-ben, Hidegkuti focizott Jeruzsálemben, Tel Avivban, Haifán.
A válogatottba először szintén azért került be, mert éppen arra járt 1945-ben, kiment szurkolni és megkérték, hogy gyorsan öltözzön át, mert Szusza Ferenc megsérült. Átöltözött. Igazi válogatott-beli karrierje később kezdődött, de azért ott is észrevétette magát 39 góllal 69 meccsen. Ő rúgott hármat az évszázad mérkőzésén, a 6:3-on a magyar csapat góljai közül, illetve rúgott még egy negyediket, de a bíró nem adta meg, pedig igazán semmi gond nem volt vele (vak vagy, spori?).
Edzőként is nemzetközi tekintéllyé lett Olaszországban és Egyiptomban. Szégyenletes, de igaz, hogy „megfelelő”, munkás származást kellett neki hazudni a Rákosi-korszakban, hogy az lehessen, akivé lett.
„Elmondhatom, úgy éltem és dolgoztam, ahogy én akartam. Boldog ember vagyok”- summázta pályáját.
Hetekkel a 80. születésnapja előtt ment el, mellszobra ma ott a csapata, a csapatunk, az MTK róla elnevezett stadionjában. Legyen áldás az emléke.
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
Pészah 5786 / 2026 – Ünnepi széderesti menüválaszték
