Mai születésnapos: Gertrude B. Ellion, aki hozzájárult a rákgyógyításhoz és a szervátültetéshez
Hosszú időn át még kutatói állást sem kapott, soha nem szerezhetett doktori fokozatot sem nőként: be kellett érnie a gyógyszerészet forradalmasításáért adott Nobel-díjjal az ezrek és ezrek életet megmentő és megkönnyítő, tragikus sorsú, magányos zsidóasszonynak.
Kelet-európai, lengyel és litván bevándorló zsidók voltak a szülei, New Yorkban nőtt föl. Fogorvos édesapja tönkrement a nagy gazdasági válság idején, 15 évesen veszítette el a nagypapáját és ekkor döntötte el, hogy egész életében küzdeni fog a rák gyógyításáért.
Iskolái elvégzése után hosszú ideig nem talál kutatói munkát, de így is sikerül már harmincas évei legelején kifejlesztenie a leukémia első hatékony kezelési módszerét.
Doktori tanulmányait egy idő után feladja, nem tudja vállalni azokat a körülményeket, amelyek között folytathatná. Kutat tovább, társával, George Hitchingsszel azokra a biokémiai különbségekre figyelnek, amelyek elválasztják az egészséges emberi sejteket a ráksejtektől, illetve kórokozóktól és olyan gyógyszereket próbál kitalálni, amelyek úgy ölik meg az utóbbiakat, hogy az egészséges sejteket nem károsítják. Ez a módszer tette lehetővé számára, hogy megoldást találjon arra a problémára is, hogy a szervezet hajlamos a tönkrement emberi szerveket pótló, beültetett szerveket kilökni magából, vagyis nem csekély részben az ő kutatási eredményei tették lehetővé a sikeres szervátültetést. Ugyancsak hozzájárult a malária gyógyításához és a herpesz kezelésének is úttörője volt. Megszámlálhatatlan emberi élet megmentőjévé és megkönnyítőjévé lett hosszú karrierje során.
Azért, hogy a doktoriját soha nem fejezhette be, nem csak tiszteletbeli doktori címek kárpótolták, hanem a legnagyobb tudományos elismerés, a Nobel-díj is. Elképesztő tehetségéhez rengeteg alázat, szorgalom és elszántság is kellett, amellyel elviselte mellőzését, félreállítását, azt, hogy nőként elvileg korán érkezett ahhoz, hogy az orvostudomány legnagyobbjai közé kerülhessen. Így is megoldotta. Nem feledkezett meg arról sem, hogy az utána jövő gyerekeket – főleg a lányokat – bíztassa, hogy válasszanak csak bátran tudományos pályát, amely pontosan annyira való a lányoknak, mint a fiúknak, nincs semmi különbség.
Visszavonulása után is ő felügyelte az AIDS-et okozó HIV-vírus egyik első gyógyszerét eredményező kutatásokat is. Azért utálta annyira a betegségeket, mert imádott élni: imádott fényképezni, utazni és rajongott az operákért.
Annak ellenére is imádott élni, hogy magányos volt: egyetemistaként ismerte meg élete szerelmét, akit egy bakteriális fertőzés vitt el váratlanul, még azelőtt, hogy összeházasodhattak volna. Soha nem házasodott meg, nem születtek gyermekei. A láborjában dolgozott közvetlenül az egész emberiségnek.
Pár héttel a 81. születésnapja után költözött át az Eljövendő Világba, 1999 februárjában.
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
Pészah 5786 / 2026 – Ünnepi széderesti menüválaszték
