Mai születésnapos Elek Ilona – akit sem a hitlerizmus, sem a sztálinizmus nem tudott legyőzni

elekilona.jpg
Forrás: Elek Ilona – Elek Margit: Így vívtunk mi. Budapest, 1968.
Szerző: Varga-Cserjési Zsófia

Zongoristának szánta a család, titokban kezdett vívni, családja el akarta tiltani tőle, de világos volt minden mozdulatából, hogy páratlan, korszakos tehetség. Később sok-sok táncdalt szerzett, de ezek valahogy nem maradtak fent az utókor számára, nem így a sportban elért sikerei.

Abban a közegben, amelyikben a karrierje indult, kevesen nézték jó szemmel a női tőrvívást, nagyon sok munkájába került a páston és kívüle is, hogy bizonyítson és mire a berlini olimpiára kijutott 29 éves korában, már zsidó származása miatt is súlyos hátrányokat kellett elszenvednie.

Mindazonáltal simán megnyerte az aranyat a német színekben versenyző, szintén zsidó Helene Mayer és az osztrákokat képviselő – szintén zsidó – Ellen Preis ellenében, alaposan felbosszantva Adolf Hitlert. Senki nem gondolta, hogy szegény Mayert le lehetett győzni, előzőleg a tudósítóként közreműködő Petschauer Attila is kizárta ezt a lehetőséget. Elek Ilona számára azonban semmi sem volt lehetetlen.

Magyarországon egy idő után már nem tudott versenyezni, a nyilas korszakban Budapesten bujkált.

És ahogy nem adta fel azelőtt, úgy nem adta fel a háború után sem. 1948-ban, 12 évvel Berlin után, túl a negyvenen, ismét aranyérmes lett. Ellen Preis pedig újra ott állt mellette a dobogó legalsó fokán.

És ott volt még a magyar sport legfényesebb olimpiáján, 44 éves korában is, ahol csak egy téves bírói ítélet ütötte el a harmadik aranytól. Készült még a melbourne-i olimpiára is, az 50-hez közel, ahová már nem vitték ki végül. Annyira törhetetlen jellem volt, hogy ő bújtatta az ’56-os forradalom napjaiban azt a sportvezetőt, aki sokat tett azért, hogy megakadályozza a szereplését.

Szintén vívó húgával, Elek Margittal együtt megírták emlékirataikat 1968-ban. A lányok, akiket sem a hitlerizmus, sem a sztálinizmus nem tudott legyőzni. A verhetetlen magyar zsidó nők.

Elek Ilona összesen hat világbajnoki címet nyert, öt Eb-elsőséget, kilenc magyar bajnoki címet, s persze két olimpiai aranyat szerzett.

Huszonnyolc éve ment el Budapesten, ma lenne 109 éves.

Nyáry Krisztián portréja alapján

„…Ritka balszerencsés versenyzők voltunk. Sokan mosolyognak ezen, jó néhányan pedig nem minden él nélkül kérdezték meg, hogy mi lett volna, ha még szerencsénk is van? Mégis… Balszerencsések voltunk, mert a sokat emlegetett két olimpiai aranyérem között a világtörténelem egyik legvéresebb szakasza zajlott le. Bár az eredmények – két olimpiai, három egyéni, nyolc csapat-világbajnokság, sok-sok hazai és nemzetközi győzelem – ellentmondanak ennek az állításának. Ez csak a látszat, mert a második világháború kitörésekor tulajdonképpen pályafutásunk, sikereink kezdetén voltunk. Az igazi csúcsformánkat a háború alatti és utáni években értük el, vagyis azokban az időkben, amikor a sportkapcsolatok megszakadtak. A háború után pedig mi, vívók, hosszú időn keresztül sem világbajnokságon, sem nemzetközi versenyen nem vehettünk részt. Pedig – mint már említettük – akkor voltunk erőnk és tudásunk teljében. Hogy mit érhettünk volna akkor el?! Ez ma már a múlté…” (Elek Ilona – Elek Margit: Így vívtunk mi, 1968)

---