Mai születésnapos: Brian Epstein, a Beatles ötödik tagja és felfedezője

Brian Samuel Epstein Jankiperkor, az Engesztelés Napján napján született jámbor, vallásos és tehetős zsidó családban Liverpoolban, ősei litván és orosz zsidók voltak.

Iskolai előmenetele nem volt különösebben fényes, két helyről is kicsapták lustasága és gyenge eredményei miatt, számos álma volt arról, mivel foglalkozna, de végül kénytelen volt beállni a családi bútorboltba és látszott, hogy ért a pénzhez: első munkanapján eladott egy ebédlőasztalt annak a vevőnek, aki csak azért jött be, hogy egy tükröt vásároljon.

Epstein városában egyre többet lehetett hallani a Beatlesről, és Epstein egy londoni kitérő után visszaköltözött ide, hogy családja kiépülő zenebolthálózatát vezesse. Állítólag néhányan már keresték is egy kislemezüket a boltban, úgyhogy úgy határozott, egyszer személyesen is meghallgatja őket. A zsenialitás egyik formája a formátum és a pillanat találkozása iránti érzék, és Brian Epstein zsenialitása jórészt éppen ebben állt. Amikor először hallotta zenélni ezeket a tőle kulturálisan-társadalmilag meglehetősen távol álló, munkásosztálybeli fiúkart, Epstein azonnal értett mindent. Úgy döntött, hogy a menedzserük lesz, abba pedig, hogy pontosan hogy kell csinálni az ilyesmit, majd beletanul: eladni, végső soron, a Beatlesnél százezerszer rosszabb dolgokat is sikerült már neki eddig életében. Rövid úton tudatta szándékát a srácokkal, akik némi gondolkodás után ráálltak a dologra, részben attól a megfontolástól vezetve, hogy „a zsidók értenek a pénzhez”, úgyhogy jó kezekben lesznek. Így kezdődött az összes – illetve majdnem az összes – szereplő egymásra találásával a rockzene egyik legnagyobb története 1962 januárjában.

Méghozzá erőteljes fazonigazítással. A farmeres-bőrdzsekis fiúkat át kellett szoktatni a nyakkendős megjelenésre és még a színpadi cigizést, evést és ivást is kénytelenek voltak abbahagyni, és még egyszerre meghajolni is megtanultak. Ahogy egy a Beatlesszel kapcsolatos emlékeiről könyvet író amerikai újságíró mondta, Epstein úgy indította el a Beatlest a minden képzeletet felülmúló világsiker felé vezető úton, hogy olyan rendes gyerekeket faragott belőlük, akiket hazavihetne bemutatni az ő jiddise máméjának. Bőven megtartotta, amit cserébe ígért: a Beatles villámgyorsan meghódította, sőt megőrjítette az emberiséget. A Beatles bízott benne, és még a fiúk közötti feszültségek elsimításában is közre tudott működni, miközben gyakran vált John Lennon kíméletlen humorának célpontjává. „A Beatles nagyobb lesz, mint Elvis”, jövendölte 1961-ben, és néhány éven belül igaza is lett. Az autodidakta menedzser egyike lett a legsikeresebb „ügynököknek” a rockzene történetében.

Eppy maga azonban nem tudott olyan életet élni, amilyet egy „rendes zsidófiúnak” kellett volna. Túl sok minden nyomasztotta: a homoszexualitás megélése akkoriban még bűncselekménynek számított Angliában, zsidósága elfogadásával is voltak nehézségei, magány, szorongás és lelkifurdalások gyötörték.

A Beatles első amerikai turnéján, 1964-ben, 30 évesen eszébe jutott a visszaemlékezések szerint, hogy elmenjen a jankiperi istentiszteletre, legalább egy pár órára, New Orleansban. Nem volt vallásos, de úgy gondolta, hogy a szüleinek jól esne. Jegyet rendeltetett, aztán végül mégsem volt ott. Ezzel szemben egyszer Paul McCartney észrevette, hogy – miután füvet szívott – egy tükör előtt állva önmagára mutogatott és azt ismételgette: egy zsidó, közben pedig hangosan nevetett. McCartney ezt a nevetést lenyűgözőnek és felszabadítónak találta. Hetekkel a 33. születésnapja előtt halt meg gyógyszer-túladagolásban, az altató és az elfogyasztott alkohol együtt ölhette meg.

A temetésén a Beatles nem volt jelen, nem szerették volna megzavarni a család gyászának intimitását, de pár hét múlva már ott voltak mind egy londoni zsinagógában az Epstein emlékére tartott istentiszteleten.

Mind tudták, és el is mondták, hogy Brian Epstein halálával kezdődött meg a Beatles felbomlásának folyamata, McCartney szerint ha volt, akkor ő volt a banda „ötödik” tagja.

Messzire került szülei világától a Beatlesszel is, fel nem vállalható vonzalmaival is, aztán a drogokkal is. Talán az is terhelte, hogy, mint egy helyütt írja, „elsőszülött volt, akitől sokat vártak”. És mégis: bőven beteljesítette az elvárásokat, azonnal felismerte, mihelyt elékerült, a század egyik legértékesebb „áruját” és segített, hogy mindenki más is észrevehesse. Mindent összevéve igazán rendes zsidófiú volt abban a 33 évben, amennyi megadatott számára. Harminc évvel a halála után nyilatkozta McCartney, hogy „Brian örülne, ha látná, mennyire szerettük őt”.

Tom Hanks produkciós cége csinál filmet Brian Epstein életéből, egy olyan emberről, „aki a ’60-as évek legnagyobb buliját rendezte, de önmagát végül elfelejtette meghívni”.