Mai születésnapos: Betty Friedan, polgárjogi aktivista, feminista író

---

Az önök feladata az, hogy „otthonaikban visszaadják az élet érvényes, értelmes céljait”, ami olyan „házi feladat, melyet egy kisbabával az ölükben vagy a konyhában, konzervnyitóval a kezükben is megtehetnek” – jelentette ki a kampányoló demokrata elnökjelölt 1955-ben, a kizárólag női hallgatók számára létesített, nagy tekintélyű, új-angliai Smith College-ben. Az USA-ban 1920 óta szavazati joggal rendelkező, a felsőoktatásban és a munkaerőpiacon egyre nagyobb számban részt vevő nők hagyományos szerepkörének fenntartására az 50-es években tett kísérlet eleinte sikeresnek tűnt. Az iskolázott, középosztálybeli nők diplomával a zsebükben elfogadták a nekik kijelölt, női magazinokban és tévéshow-kban népszerűsített feleség- és családanyaszerepet. Ezrek és ezrek csak azért tanultak tovább, hogy a főiskolán vagy egyetemen megfelelő férjet fogjanak – a házasságot kötő lányok átlagéletkora húsz évre csökkent –, majd kiköltöztek a kertvárosokba. Bár a média által manipulált konzervatív közhangulat az 1950-es évek Amerikájában a saját karriert építő, sőt általában a munkavállaló nőket gyanakvással kezelte, mind több háziasszony tette fel csalódottan a kérdést: „Ez lenne minden?”

Betty az iskolában irodalmi újságot indított, majd később a Smith College-ban az egyetemi újság egyik szerkesztője volt. 1942-ben summa cum laude diplomázott pszichológiából, utána egy évig a Berkeley egyetemen ösztöndíjas kutató volt. A következő évben is felajánlott ösztöndíjat már nem fogadta el, New Yorkban szerzett állást magának egy hírügynökségnél.

Vezető alakja volt az 1960-as években indult polgárjogi mozgalmaknak, fő célkitűzése a nők egyenjogúságának megerősítése és biztosítása a jog eszközei által. Az 1963-ban megjelent The Feminine Mystique (A női misztikum) című könyve a feminista irodalom egyik mérföldkövének számít. A könyv a megjelenése után az amerikai női egyenjogúsági mozgalmak újjáélesztője, a feminizmus ún. második hullámának elindítója, idővel szimbóluma lett. Betty Friedan úgy látta, a háztartásbeli nők érthetetlen elégedetlenségének, megmagyarázhatatlan szorongásainak oka az a rájuk kényszerített teória, mely szerint életük csak anyaként és a családban teljesedhet ki. Kifejtette, hogy az általa „női misztikumnak” elnevezett ideológia „az ország fizikai és mentális egészségére nézve sokkal ártalmasabb, mint bármely ismert betegség”, mert „az amerikai nők millióit temeti el élve”, megakadályozva „képességeik kibontakoztatását”.

A mű úttörő szerepének köszönhető, hogy míg amerikai kritikusok a 20. század egyik legnagyobb hatású nonfiction kiadványának tartják, egy szintén USA-beli konzervatív tudósokból és közéleti személyiségekből álló, az elmúlt két évszázad legkártékonyabb könyveinek listáját összeállító bizottság tavaly a hetedik helyre sorolta. (Az első Karl Marx és Friedrich Engels Kommunista kiáltványa lett, a második Adolf Hitler Mein Kampfja, míg Charles Darwin A fajok eredete című munkája rá sem fért a tízes listára.)

1966-ban társaival megalapította a Nemzeti szervezet a nőkért (National Organization for Women (NOW)) nevű nőjogi mozgalmat.

1970-ben országos sztrájkot szervezett az amerikai alkotmány tizenkilencedik módosítása (amely biztosította a nők választójogát az Egyesült Államokban) elfogadásának 50. évfordulója alkalmából, melyen nők tízezrei vettek rész, egyenlő munkahelyi és házasságon belül jogokat követelve.

Hetvenes éveiben kutatni kezdte, miként viszonyul a társadalom időskorú polgáraihoz. Az öregekkel foglalkozó emberek „az idősekről épp olyan leereszkedő, szánakozó, személyiségüket el nem ismerő hangon beszélnek, mint ahogyan húsz éve a szakemberek a nőkről nyilatkoztak.”

Halála előtt nem sokkal Magyarországon is járt, több előadást tartott. Betty Friedan 2006. február 4-én, 85. születésnapján halt meg.

Felhasznált források: (magyarnarancs.hu, nokert.hu)

---