Mai születésnapos: Békés Pál, egy elbűvölő meseíró
A kétbalkezes varázsló, Doktor Minorka Vidor nagy napja, Báldor, Össztánc. Eredeti humorú meseregény-szerző volt, akinek minden sorában ironikus szeretet bujkált, szelíd derű és megbocsátás, roppant megbízható színpadi ember, csak az író fennkölt öntudata hiányzott belőle. Egy elbűvölő pasas volt, aki igazán tudott írni és aki nagyon nem érdemelte meg, hogy alig túl az ötvenen kelljen meghalnia.
Nagyon tudott angolul, nagyon ismerte a novella-szituációkat, pest polgárságát és kispolgárságát, a belső kerületeket, a Csikágót, a bérházak gangjait és a szorongásainkat. Azokból írt mesét, számára a mese a szorongás csodás legyőzésének terepe volt: nem a valóság égi mese, pláne megszépítése, hazug gügyögés, a mindennapok tapasztalatait dolgozta fel, a hétköznapokat vonta be némi fénnyel: a kétbalkezes varázslók világa volt az övé és a félőlényeké. Volt egy félszeg mosolya, amellyel elnéző szeretettel tudomásul vette a világot: hát ez van. Ezt az „ez van”-t írta, de rögtön meg is vigasztalt, amiért így alakultak a dolgaink. Mert azért ezt is lehet szeretni, a szürke és kilátástalan élet otthonos árnyalatait. Az otthonosság írója volt: igen, ez pont ilyen, pont így beszél, pont így történik – ismertük fel örömmel és máris úgy éreztük, hogy nem vagyunk egészen egyedül.
Ő rendezte be először két generáció számára a világot földhözragadt bájú meséivel, úgy segített elfogadni a világot, amely nagy és félelmetes, hogy soha nem hazudott róla. A mesét és a novellát tartotta a legfontosabb dolognak az életben, ez a két dolog az, ami megmutat minket és mégis elviselhetővé teszi az életet. Jó drámaíró volt, de még jobb színházi ember. Az író nem csapatjátékos, ő viszont az volt. Átdolgozott, összefércelt, meghúzott, beírta sorban a poénokat. És megcsinálta a ’90-es évek legnagyobb színházi sikerét, az össztáncot, a 20. századot dalban elmesélve. És dolgozott mások gyerekkönyveiért, illetve a gyerekekért, azért, hogy mindig legyen mesékből utánpótlás: a gyerekirodalom nagy szervezője volt, ő vitte végig a Nagy Könyvet, a rendszerváltás utáni legügyesebb irodalomnépszerűsítő vállalkozást.
Nem volt író, mert nem érdekelte az ő nagy műve, halhatatlansága, az önmenedzselés. Mások érdekelték, mert nem író volt, hanem jó ember, aki segíteni akart a könyveivel másoknak. És mégis megnyerte a halhatatlanságot a meseregényekben, csak az emberi hosszúságú életet nem nyerte el szegény. Egy titokzatos, rémes betegség pusztította el alattomosan mindössze 54 éves korában és meghalt vele a szorongásos félmosoly félszeg bizakodása, hogy azért végül minden rendben lesz majd. Úgy-ahogy, nagyjából rendben lesz minden. De nincs, nem lett rendben, sajnos.
Vegyék elő A kétbalkezes varázslót nevessék ki a szorongást együtt a gyerekeikkel vagy a szüleikkel. Nem győzik le, de megtanulnak vele együttélni. Ezt a legfontosabbat lehet tőle megtanulni: hogyan éljünk együtt.
Sajnos már hét éve nincs közöttünk és még csak ma lenne 61 éves. Nyissák meg szíveiket és gondoljanak ma este Békés Pálra.
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
Pészah 5786 / 2026 – Ünnepi széderesti menüválaszték
