Mai születésnapos: Aharon Appelfeld, Izrael legnagyobb írója
Amosz Oz és David Grossman mellett rá figyel leginkább a világ, ő a nagy élő izraeli írók korelnöke, aki makacsul a diaszpóráról ír: a holokauszt előtti világ sérülékeny „édenkertjéről” és a világ valódi természetét leleplező katasztrófáról, a holokausztról.
Erwin Appelfeld néven született Kelet-Európa multikulturális középpontjában, Bukovinában, amely akkor Románia része volt, ma Ukrajnáé. Mindig elmondja, hogy bár élete nagy részét Izraelben élte le, számára a Kárpátok hegyei jelölték ki az „otthon” határait mindörökre. Ezt a szeme előtt elpusztuló, megsemmisülő világot ismerte igazán, őszintén és pontosan csak róluk, gyermekkora környezetéről tud írni, távoli emlékei és az ezektől ihletett fantázia összegyúrásával. A hontalanság nagy zsidó íróját, Kafkát érzi talán a legközelebb önmagához.
Kilenc és fél éves, amikor a román hadsereg bevonul szülővárosába: édesanyját és nagyanyját azonnal agyonlövik, ő édesapja társaságában elmenekül, aztán egy koncentrációs táborban elszakítják őket egymástól. Appelfeld meg tud szökni, két évig erdőkben bújkál, tolvajok és kiszolgáltatott prostituáltak között él, amíg rá nem talál a Vörös Hadsereg. Csatlakozik hozzájuk szakácsként, aztán különböző átmeneti táborokon keresztül az épp Izrael államává válni készülő jisuvba ér. És itt veszíti el az anyanyelvét, a németet, hogy –ahogy ő fogalmaz – a héber nyelv örökbe fogadja. Ezen az örökbefogadó nyelven ír aztán az igazi édesanyja árnyáról, régi és igazi, örökre elhamvadt hazájáról.
Már kezdő író, 28 éves, amikor a Zsidó Ügynökség egyik listáján felfedezi, 18 év után, az édesapja nevét. Találkoznak: két idegen néz szembe egymással. Az egykori bukovinai kisfiú izraeli felnőtté lett, édesapja férfiból öregemberré utolsó találkozásuk óta. És közöttük, az apa által felidézett gyerekkor és a felnőttség között ott húzódik a holokauszt szakadéka.
Ez válik központi témájává: ez a szakadék, az el nem múló katasztrófa. Elmesélte egy nagyinterjúban, hogy két élete van: az egyik nappal, amikor köztiszteletben álló író, tekintélyes ember, férj és édesapa. A másik álmaiban, éjjelente, amikor az erdőben bújkáló kisfiú a tolvajok és prostituáltak társaságában, amikor vele van, mert nem múlt el, a holokauszt.
Izraelben sokáig nem értették, miért nem az épülő országról ír, a jelenről és a jövőről. Nem értették, hogy „nincs többé biztonság. Mindent maga alá gyűrt a katasztrófa. Minden a katasztrófa perspektívájából mutatkozik. Élsz, reggelizel, de mindig mindent a katasztrófa tudatával”.
A héber sűrű, erős, tömör és kifejező nyelv szerinte, hálás érte, hogy „örökbe fogadta” a Biblia nyelve és háláját méltán világhírű, nagy íróvá vált, Philip Roth, Malamud, Singer barátjává. Legfontosabb könyvei legtöbbje magyarul is olvasható: Badenheim 1939, Cili, Holt Vágányok, Egy élet története.
Amikor édesanyját megölték „kilenc és fél éves voltam. Ő 31 volt. Én most 82 éves vagyok. Az anyám örökké fiatal marad, amíg én egyre öregebb leszek. Gyönyörű nő volt” – összegzett három éve.
Ma 85 éves és az ő eleven fantáziával életre keltett emlékeiben él tovább héberül Bukovina történelemből kiszakított zsidósága.
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
Pészah 5786 / 2026 – Ünnepi széderesti menüválaszték
