Nem mindent lehet, nem mindent szabad és nem mindent érdemes…
„Készítsék el a szent ruhákat fivéred, Áron és fiai számára, hogy papokká legyenek avatva nekem.” (II.M.28/4) Hetiszakasz-magyarázatában Szerdócz Ervin újpesti rabbi a Tecávé különlegességeire hívja fel az olvasók figyelmét.
Bölcseink közül sokan figyelmeztettek a Tecávé hetiszakasz különleges voltára. Többek között a vilnai gaon, rabbi Elijahu ben Slomo Zalman Kremer (1720-1797), felhívta a figyelmet arra, hogy a II. Smot könyve elejétől a IV. Bamidbar könyv végéig Mózes jelen van és neve szerepel a szövegben, kivételt képez a Tecavé hetiszakasz. A Gaon ezt azzal magyarázta, hogy a szökőévek kivételével, minden évben erre a hétre esik Záin Ádár (záin hónap hetedik napja) Mózes tanítómester halálozási évfordulója. Neve ezért nem szerepel a szövegben.
A hetiszakasz másik különlegessége, hogy ebben olvasunk Áron, Mózes testvérének Kohenné (pappá) avatásáról:
„És te engedd magad elé járulni fivéredet, hogy pappá avasd.” (II.M. 28/1) Mózes zavarba jött. Úgy érezte, hogy testvére Kohenné avatása miatt második helyre szorult tisztségében. „És fellobbant az Örökkévaló haragja Mózes ellen.” (II.M. 4/14) Mózes elfelejtette, hogy korábban visszautasította Isten parancsát: „Kérlek Uram, küldj üzenetet bárki mással!” (u.o. 4/12)
A két testvér közötti esetleges feszültség elkerülésére és Mózes megnyugtatására azt mondta Isten „És te hagyd meg Izrael fiainak..” (uo.27/20) Azaz mindketten, Mózes és Áron, ki-ki a maga helyén fogadja el és teljesíti Isten által kijelölt küldetését, sorsát.
Az előbbiek illusztrálására szolgáljon ez a Midras történet:
Egyszer egy pogány ember ment egy Tanház mellett, és hallotta, amint a tanító tanítja a gyerekeket: „Ezek a ruhák, amelyeket készítsenek: melldísz, éfód, köpeny és szegélyes szövésű köntös, süveg és öv, és készítsék el a szent ruhákat fivéred, Áron és fiai számára, hogy papokká legyenek avatva nekem.” (II.M.28/4).
Kérdezte a tanítót: kinek készítik ezeket a ruhákat? A tanító válaszolt: a főpapnak. Erre a pogány azt gondolta magában: megyek, betérek, én is főpap leszek és viselem a díszes ruhákat.
Ment Sammáj rabbihoz és azt mondta: Téríts be engem, hogy Főpap legyek! A szigorúságáról és indulatosságáról ismert Sammáj fogott egy botot és elkergette.
Ment a szelíd és türelmes Hillél rabbihoz ugyanazzal a kérésével. Hillél azt mondta neki: nem neveznek ki királyt csak olyat, aki ismeri a királyság törvényeit, szokásait. Menj, tanuld a királyság törvényeit (azaz a papság törvényeit).
Ment és tanulta a Tórát. Amikor elérkezett ahhoz a szövegrészhez, „az idegen, aki közeledik, ölessék meg” (IV.M.1/51), ijedten kérdezte Hillél rabbitól: Kire vonatkozik ez a mondat? Hillél elmagyarázta neki: Akár Dávidra, Izrael királyára is. Erre a pogány zavarba jött: hogy értsem, hogy egyszer az áll: „És Izrael, akit az Örökkévaló elsőszülött fiának nevez, és szereti őket”, máshol meg: „És az idegen, aki közeledik ölessék meg”!
Hillél rabbi ezt is megmagyarázta: egy idegen, aki jön tarisznyájával, botjával és követelőzik, hogy főpap legyen, bár nem arra hivatott, magától értetődik, hogy meg lesz büntetve, hiszen törvénytelenül közeledik az Isteni szentséghez. Erre azt válaszolta: Hillél rabbi! Szálljon áldás fejedre, hogy közelítettél engem a Tóra törvényeihez és megértettem, hogy nem mindent lehet, nem mindent szabad és nem mindent érdemes.
Erre mondták a bölcseink: „Mindenkor legyen az ember szerény, mint Hillél, és ne legyen olyan szigorú, mint Sammaj.” (Parpraot l’Tora Tecave)
