A szorgalmasak lesznek jók: a szív megkeményedése – Jó szombatot!

A fáraó szívét megkeményítette Isten, mert a rosszhoz, a szívtelenséghez is hozzá lehet szokni. Jónak lenni szorgalom és bátorság kérdése, a Tóra szerint.

Azt olvassuk újra és újra, ebben a hetiszakaszban is, hogy a Fáraó szívét megkeményítette a JóIsten, ezért sem engedte el Izráel népét. Vagyis nem is ő döntötte el ezt, hanem maga a Seregek Ura. De miért, miért nem hagyta a Fáraót jónak lenni? Mi akadályozta meg ebben, miért kellett a Fáraót büntetnie azért, amiről nem tehetett?

A Fáraó, így a rabbinikus hagyománynak az egyik válasza erre a kérdésre, magától volt rossz. Eleinte. Aztán már megkeményítette Isten a szívét, már nem tudott érző szívű lenni újra. Röviden, úgy maradt. Eluralkodott meszes szívén a megszokás. Ahogy Jókai gondolta a kőszívű ember fiairól írott, beszédes című regényében. Szinte mindegy, milyen megszokás uralkodik a szíven, ha megkeményedik, megkövül, szinte mindennek vége. A kő törik csak, nem puhul, nem formálható. 

Meg kell őriznünk a szív fogékonyságát. 

Hajlékony, belátó, megtérni mindig kész lélekkel érdemes élni. Ezért születünk újra minden újholddal, minden őszi ünnepi időszakában. A zsidóság nem más, mint a szív megóvásának kísérlete attól, hogy megkeményedjen.

A bűnös megtérését a szégyen is akadályozza. 

Mert valahogy nem merünk már szembenézni magunkkal, félünk, hogy túl rossz, amit látunk. Inkább hárítunk és megmaradunk benne. A szégyenlős nem tanul, mondja a Bölcsek Tanításának misnai traktátusa. És nehezen is tér meg. A szégyen bénít, a bűn tudata, ha nem válik túlzóvá, ösztönöz. És a közösség esély, ha jó, hogy elfogadjon, bátorítson a változásra, ne engedje megkeményedni tagjai szívét.

Jónak lenni készenlét a mindig esedékessé válható változásra, bátorság, hogy szembenézzünk önmagunkkal.

Békés szombatot kívánunk!

Vári György írása

---