„Lásd, elétek adtam az országot…”

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:11 óra, az ünnep kimenetele: 21:24 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:24 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Devárim” (Mózes 5. 1:1-3:22.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Heti szakaszból:
„Lásd, elétek adtam az országot, menjetek be és foglaljátok el, az országot, melyről megesküdött őseiteknek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja és magzatuknak utánuk.” (Mózes 5. 1., 8.), Dr. Bernstein Béla fordítása.

Devárim
(Mózes 5. 1:1-3:22.)

A Talmudból (Kiddusin 38a) tudjuk, Mose rábénu Ádár hónap 7-én hunyt el, párásánkból (1:3) pedig kiderül, hogy utolsó beszédeit Svát hónap elsején kezdte el, vagyis a könyv Mózes életének utolsó 36 napját beszéli el. Erre láthatunk utalást az első szóban, melynek számértéke harminchat.

„Ezek a dolgok, melyeket elmondott Mózes egész Izraelnek” (1:1). A szidra első szavát egyesek a „rossznyelvűség pora” (ávák láson hárá) kifejezés rövidítéseként értelmezik, és úgy vélik, hogy Mózes a rossznyelvűség elleni figyelmeztetéssel kezdte első beszédét. A rossznyelvűséget értjük, de milyen a pora? Ha valakiről nem fogalmazzuk meg pontos véleményünket, mégis egyértelművé tesszük, valahogy így: „arról az emberről nincs mit mondanom”.

A „szavakkal” (dvárim) szót Rabbi Háim Joszef Dávid Ázuláj (1724-1806) szerint ne úgy olvasd, hogy „dvárim”, hanem „dábárim”, ami annyit tesz: fejei, vezetői Izraelnek. Az „ezek” szó harminchatos számértéke a mester szerint arra utal, hogy minden nemzedékben van harminchat igaz ember, akik miatt a Világ fennmarad.

Ahogy a Talmudban olvashatjuk (Szotá 45): „a világon nem kevesebb, mint harminchat cádik van, akik fogadják a Sehina színét minden nap”. Más forrás szerint harminchat van Izraelben, harminchat azon kívül.Mit mondott el Mózes első beszédében? Elsősorban feddéseket, felidézve olyan eseteket, amikor Izrael bosszúságot okozott számára és Istennek egyaránt. Mózes feddéseivel kapcsolatban olvashatjuk, hogy „jobban illett volna a feddés Bilámhoz, és az áldások Mózeshez. Azonban, ha Bilám feddte volna meg a zsidó népet, akkor (joggal) mondták volna, hogy a gyűlölőnk int minket, és ha Mózes áldotta volna meg Izraelt, akkor a népek jelenthették volna ki, hogy egy őket szerető embertől kapják az áldást.

Ezért a Szent Áldott Ő így szólt: feddje meg a zsidóságot Mózes, aki szereti őket, és áldja meg gyűlölőjük Bilám, mert: „Hűségesek a barát verései, s bőségesek a gyűlölő csókjai”.

Miután Mózes megintette a népet Isten így szólt hozzá: Mivel Izrael feddésekben részesült, köteles vagy megáldani őket! Mose rábénu egyértelművé tette, hogy szeretettel kritizál(t), amint írva van: „Az Örökkévaló, őseitek Istene tegyen hozzátok ezerszer annyit, mint vagytok és áldjon meg titeket, amint szólt felőletek” (1.11).

A feddések kapcsán merült fel bölcseinkben: honnan tanuljuk, hogy aki a megfelelő módon kritizálja (fele)barátját, az áldásra lesz érdemes? A bölcs Salamontól: „de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és rájuk száll a jónak áldása” (Mislé 24:25).

Ehhez fűzi hozzá a berdicsevi cádik, hogy Mózes csak akkor mondott feddő szavakat, amikor „egész Izraelhez” szólt, azonban mikor Istennel beszélt testvérei ügyeiről, akkor nem mondott semmi dehonesztálót, csak népe jó tulajdonságait hangsúlyozta.

Hogy mennyire nehéz műfaj a megfelelő helyen, időben és módon elmondott kritika, azt jól példázza egy kivételes ember, Jesája próféta esete, aki a Talmud (Jevámot 49b) szerint komoly büntetést kapott azon kijelentéséért, amit Izraellel kapcsolatban tett: ” „(…) tisztátalan ajkú nép közt lakom…” (Jesája 6:5). Miként Bahja ben Joszef Ibn Pakuda mondta: „a nyelv a szív tolla”, ezért különösen ügyeljünk, hogy milyen üzeneteket „írunk” embertársaink, illetve Istennek!

A hetiszakasz feddései mintegy előkészítik legnagyobb gyásznapunkat, Tisa beÁv-ot, ami idén szombatra esik, emiatt a vonatkozó előírások nagyobb részét szombat éjjeltől kell teljesítenünk.

A böjtnapot megelőző sábesz neve „sábát házon”, a „látomás szombatja”, amely a Jesája próféta könyvében (1:1-27) található próféciáról kapta a nevét.

Heti szidránk említést tesz az egyik olyan eseményről, amely a Talmud szerint áv hónap 9-edikén történt. Az Országról negatívan nyilatkozó kémek bűne miatt született meg Isten szigorú rendelkezése, mely szerint nem juthattak be Kánaán földjére.

Bölcseink úgy tanítják, hogy a „sírt a nép azon az éjjelen” vers (4Mózes 14:1) Tisa BeÁv éjszakájának eseményeiről szól. „Így szólt Kádos Báruh Hu Izraelhez: Feleslegesen sírtatok (ekkor a kémek jelentése okán), ezzel megmutattátok, hogy nem hisztek az Örökkévalóban, gondoskodom arról, hogy nemzedékeken át okkal sírjatok” (Táánit 29a alapján).

„Megparancsoltam bíráitoknak abban az időben: hallgassátok meg testvéreiteket és ítéljetek igazsággal ember és társa, meg az idegen közt.” (1:16).

Ennek kapcsán tanuljuk a Talmudban (Szanhedrin 7b): „figyelmeztetés a Bét-Din-nek, hogy ne hallgassa meg az egyik peres felet, míg a másik nincs jelen, illetve a peres feleknek, hogy ne mondják el mondandójukat a Bét-Din-nek, mielőtt megjelenne a másik peres fél”.

Azt is tanuljuk a Gemárában (7a): „a bíra tekintsen magára úgy, mintha egy kard lenne a csípőcsontjai között és a Gyehenna nyílna meg alatta”. Ezt egészíti ki Elijáhu Dessler rabbi Rabbi Jiszráel Lipkin nevében: „e kijelentés nem csak a bírára vonatkozik, hanem figyelmeztetés minden embernek, hogy legyen a maga bírája és érezze át döntéseinek felelősségét, legyen szó bármilyen cselekedetéről”.

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---