Nagy elődeink: Lőw Lipót (1811-1875)

2019. Január 21. / 12:31


Nagy elődeink: Lőw Lipót (1811-1875)

Lőw Lipót (Juda Leib Löw) 1811-ben született, a morvaországi Černá Hora-ban, és 1875-ben Szegeden hunyt el. A neológ magyar zsidóság egyik első kiemelkedő tudósának tekinthető, aki a halakhaban, a vallásos jogban és általában a zsidó tudományokban, de a világi tudományokban, például a régészetben is hatalmas tudással rendelkezett, és klasszikus képviselője volt a kulturális és nyelvileg asszimilálódott, de vallásában a hagyományokhoz maradéktalanul hű rabbi alakjának.


Lőw Lipót felmenői között találhatjuk például a legendás prágai rabbi, Jehuda Löw ben Becalel (MaHaRal) nevét, és alighanem ez a tradíció is a rabbi hivatás felé irányította. Vallási stúdiumait a třebíči, kolíni, lipníki és kismartoni jesivában végezte, majd a pozsonyi líceumban, később pedig a pesti és bécsi egyetemen végzett világi tanulmányokat. Nyelvészetet, klasszika filológiát, történelmet és pedagógiát tanul, és megismerkedik a keresztény teológiával is, de több hangszeren is játszott. Szülővárosában megtanult csehül, világi tanulmányai során németül, franciául, olaszul, görögül és latinul is, és külön hangsúlyt fektetett a magyar nyelv elsajátítására, amikor 1841-ben először helyettes rabbi lett, majd a következő évben Nagykanizsán rabbinak nevezték ki. A nyelvtudás megszerzésén túl, a magyarosodási mozgalom egyik vezéralakjává vált, és egy 1845-ben elmondott beszéde nemcsak Löw Lipót személyes elkötelezettségét, de a kor hangulatát is híven illusztrálja: „Igenis barátim, nemcsak az anyagi haszon, hanem még inkább az értelmiség annyira kívánatos fejlődése buzdít honi nyelvünk ápolására, mívelésére. (…) Ellenben a magyar míveltség birtokában s a magyar szellemi élet malasztiban részesülvén, a felől is tudunk vigasztalódni, hogy még mostoha gyermekeiknek tekint minket édes drága anyánk, drága hazánk!” – mondja egy 1845-ös beszédében. Löw Lipót volt az első, aki rendszeresen magyarul prédikált a szegedi zsinagógában, és első magyar nyelvű prédikációja 1845-ben jelent meg. A magyarországi zsidóság egyenjogúsításáért folytatott küzdelemben a német nyelvű, és nemzetközi rangú Ben Channanja című tudományos folyóirat szerkesztőjeként is jelentős szerepet játszott.

1846-tól pápai rabbi, és itt érte a forradalom és a szabadságharc híre is. A szabadságharcot kezdettől támogatta, többek között a zsidó nemzetőrök előtt elmondott beszédében. Tábori rabbiként tevékenyen is részt vett az eseményekben, ami miatt a szabadságharc bukását követően, apósával Schwab Löwvel együtt le is tartóztatták, ahonnan két hónap fogság után szabadult. 1850-től haláláig töltötte be a szegedi főrabbi tisztjét, és jelentős mértékben járult hozzá az 1867-es emancipációs törvény megszületéséhez, az 1868-as kongresszuson pedig az újító párt vezéralakja volt. Haláláig óriási tiszteletnek örvendett a magyar közéletben, és mind Ferenc József, mind a magyar kormány rendszeresen kérte ki véleményét vallási kérdésekben.

Retorikai munkássága megalapozta a magyar nyelvű zsidó prédikációirodalmat, és stilisztikai újításaival általában is megújította a zsidó prédikációk nyelvezetét és stílusát. Halakhikus munkássága mellett jelentős könyvet írt a zsidó szentírás történetéről, de régészeti és irodalmi kötete is megjelent, és elsőként foglalkozott a magyarországi zsidóság történelmével is. 

***

Felhasznált források

Fenyves Katalin
(2010), Képzelt asszimiláció. Négy zsidó értelmiségi nemzedék önképe. Corvina: Budapest

Hidvégi Máté
(ed.), (1999), Löw Lipót beszédei. Múlt és Jövő: Budapest

Komlós Aladár
(2001), Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holokausztig 1-2. Múlt és Jövő: Budapest

Komoróczy Géza
(2012), A zsidók története Magyarországon 1-2., Kalligram: Pozsony,

Komoróczy Géza
(2012), "Nekem itt zsidónak kell lenni". Források és dokumentumok (965 2012). A zsidók története Magyarországon 1-2. kötetéhez. Kalligram: Pozsony

Löw Lipót
(2011), Sámuel próféta és Széchenyi István. Történelmi párhuzamok. Bába Kiadó: Szeged

Varga Papi László
(2003), Zsidó magyarok Szegeden. Bába Kiadó: Szeged

Zsoldos Jenő
(szerk.) (1998), 1848-1849 a magyar zsidóság életében. Múlt és Jövő: Budapest


mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek