Magyar zsidó arcképcsarnok: Szabolcsi Bence (1891-1973)

2021. Június 01. / 18:02


Magyar zsidó arcképcsarnok: Szabolcsi Bence (1891-1973)

Szabolcsi Bence zenetörténész és művészettörténész 1899-ben született Budapesten, és szintén Budapesten hunyt el 1973-ban. A magyar zenetudomány és zenetörténetírás egyik legmeghatározóbb és nemzetközi tekintélyű képviselője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma Egyetem) zenetudományi tanszékének és szakjának alapítója.

Szabolcsi Bence édesapja az Egyenlőség főszerkesztője, Szabolcsi Miksa volt, fivére az író, költő Szabolcsi Lajos, aki édesapjukat követte a főszerkesztői pozícióban, lánya Szabolcsi Éva műfordító, unokaöccse pedig a neves irodalomtörténész, József Attila-kutató Szabolcsi Miklós. Szabolcsi Bence jogot, irodalomtörténetet és filozófiát tanult a pesti egyetemen, 1917-1921 között pedig a Zeneakadémián Kodály Zoltánnál, Weiner Leónál és Sikló Albertnél tanult zeneszerzést, és különösen Kodály gyakorolt rá nagy hatást zenetörténészként, pedagógusként, zeneszerzőként és műveltségével egyaránt. Később Lipcsében zenetudományt, irodalomtörténetet és történelmet hallgatott, és 1923-ban zenetudományból szerzett bölcsészdoktori diplomát. Szabolcsi volt az első Magyarországon, aki ilyen képesítéssel rendelkezett. Magyarországon zenekritikusként, kiadói lektorként, szerkesztőként dolgozott, többek között Tóth Aladárral együtt szerkesztette a Zenei lexikont és a Zenei Szemle társszerkesztője is volt. 1944-1945.ben többször hívták be munkaszolgálatra.

A háború után a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke lett, de addigra már számos tekintélyes tudományos társaságnak tagja volt, többek között 1936-tól a londoni Royal Asiatic Society-nek, 1938-tól a Nemzetközi Zenetudományi Társaságnak, 1940-től a Nemzetközi Népzenei Tanácsnak, 1960-tól a finn Kalevala Társaságnak. 1948-ban lett az MTA levelező tagja. 1933-ban Baumgarten-díjat és később kétszer Kossuth-díjat is kapott. 1950 után az Új Zenei Szemle, a Magyar Zene és a Studia Musicologia főszerkesztője volt. 1945-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított zenetörténetet, és ő alapította meg a zenetudományi szakot és a tanszéket. Tanítványai között volt többek között Kroó György, Kárpáti János, Bónis Ferenc és Pándi Marianne is. Ugyanakkor Szabolcsi Bence volt alapítója az MTA Bartók Archívumának, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete lett. Egyik tanítványa, Ujfalussy József így emlékezett rá: „Tanítványait, hallgatóit ösztönző szavával, bíztató tekintetével egyúttal mindjárt munkatársaivá is fogadta, ellenállhatatlanul vonzotta útitársul izgalmas, közös szellemi kalandokra, az ázsiai zenefolklórtól az európai zene, képzőművészet, irodalom és filozófia csarnokáig, alig ismert magyar zenetörténeti dallamoktól Bartók és Stravinsky művészetéig vezető, csodálatos utazásokra. (…) Szellemének fölénye nem nyomasztott, hanem fölemelt, magához növelt, a szónak eredeti, szótári jelentése szerint." Sírja a Farkasréti temetőben található.

Tudományos munkássága sokoldalú volt: a népzenekutatástól, a régi magyar zene kutatásától az európai klasszikus zenén át a zsidó zenéig és kultúráig, valamint az irodalomtörténetig terjedt. Az 1920-as és 1930-as években a Duna-menti országokban is kutatta a magyar zene történetét. Ennek összefoglalásaként született meg 1947-ben a témában ma is alapműnek számító A magyar zenetörténet kézikönyve 1947-ben, az első teljes feldolgozása a magyar zenetörténetnek, a középkortól a 19. századig. Az európai zenetörténetről írt munkái közül kiemelkedik az 1940-ben megjelent Bevezetés a zenetörténetbe című munkája, 1947-es Beethoven-monográfiája vagy 1955-ös Bartók-monográfiája – a Bartók munkásságát bemutató első, átfogó kötet. Kodályról és Lisztről is fontos tanulmányokat írt. Zsidó kultúráról írt tanulmányait, töredékeit 1999-ben Komoróczy Géza szerkesztésében adták ki Zsidó kultúra és zenetörténet címmel. 1942-ben Káldi Lászlóval együtt a zsidó ifjúság számára daloskönyvet is összeállított (Daloskönyv az izraelita ifjúság számára. 174 magyar és héber dallam hangjegyével és szövegéve). Teljes életműve egyelőre kiadatlan, mert noha Bónis Ferenc szerkesztésében a nyolcvanas években megkezdődött az életmű publikálása, az ötödik kötettel félbeszakadt a kiadás.

1984-től Szabolcsi Bence nevét viseli Budapesten az ötödik kerületi Irányi utca 3. szám alatt zeneiskola, amely évente emlékérmet ad ki halála évfordulóján; a Nyergesújfalui Szabolcsi Bence Alapfokú Művészeti Iskola; egy tér Budapesten Káposztásmegyeren, valamint egy állami díj, amelyet kiemelkedő zenetudományi és ismeretterjesztő tevékenységért ítélnek oda.

Felhasznált források:

▪ Domonkos Zsuzsa: Szabolcsi Bence, in: https://zeneakademia.hu/lexikon_nagy_elodok/szabolcsi-bence-1718
Szabolcsi, Bence (1999), Zsidó kultúra és zenetörténet. Budapest: Osiris Kiadó – MTA Judaisztikai Kutatócsoport
Kroó, György (szerk.), (1994), Szabolcsi Bence 1-2. Budapest: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Kiadványai
Ujvári, Péter (2017) [1929],  Zsidó lexikon. Kner Nyomda Zrt.– Láng Kiadó: Budapest (reprint)
▪ http://www.szabezi.hu/szabolcsi-bence

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Izrael
Izraeli bringások újra nekivágnak a Girónak
Élet + forma
Várja a diákokat a BZSH Dávid Király Kollégium

Kommentek