Róheim Géza
néprajzkutató, a pszichoanalitikus kultúrantropológia egyik legjelesebb
képviselője 1891-ben született Budapesten, és 1953-ban New Yorkban hunyt el.
Nemzetközi hírű tudós volt, akinek eredménye úttörőek voltak a
kultúrantropológia és a pszichoanalitikai kutatásokban, illetve a két tudomány
határterületeinek feltárásában.
Róheim Géza
nagypolgári családba született, édesapja építette azt a zuglói, Hermina út. 45.
szám alatt található villát, amelyet egy ideig Tisza István miniszterelnök
bérelt, akit ott ért az ellene elkövetett végzetes merénylet. A villa később
egészen 1938-ig Róheim Géza otthona volt. A tudós a Fasori Evangélikus
Gimnáziumban érettségizett, utána a pesti tudományegyetemen tanult
földrajztudományt, majd Berlinben és Lipcsében hallgatott néprajtudományt és
földrajzot, olyan néprajzkutatók tanítványaként, mint Felix Luschan vagy Karl
Weule. Budapesten szerzett doktori fokozatot 1914-ben. 1917-ben magántanári
(habilitációs) kérelmét elutasította az egyetem, Goldziher Ignác naplója így
számol be az ülést jellemző antiszemita hangulatról: „Kari tanácsülés, dékánválasztás
1917/18- ra. Az egész ülés a tanácsban eddig alig tapasztalt antiszemitizmus
jegyében folyt le. Elvileg kellett szavazni 3 zsidó magántanári
kérelméről. Az első kérvény két igen
szavazattal kapott többet az éppen szükségesnél, a másik kettőt csúfosan
leszavazták. E kettő közül az egyik Róheim volt, ki néprajzból kívánt
habilitálni. Elvetették. Azok között,
akik a titkos szavazólapot az urnába dobták, aligha volt három, aki fogható
lett volna e zsidó ifjúhoz. ”
Először a
Széchenyi Könyvtár majd a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársaként dolgozott. A
Tanácsköztársaság idején, 1919-ben professzorrá nevezték ki, ami miatt 1920-ban
felfüggesztették a Nemzeti Múzeumban betöltött állásából. 1920-tól kezdett
komolyan foglalkozni a pszichioanalízissel, amivel még németországi tanulmányai
során találkozott, és eredményeit ekkor kezdte alkalmazni az etnográfia
területén. Freud Totem és tabu munkája mellett többek között Ferenczi
Sándor volt rá nagy hatással. 1921-ben egyik pszichoanalitikai kutatásait
összegző munkájáért nemzetközi díjat nyert. Több hosszú tanulmányúton is rész
vett, először 1928-ban, Marie Bonaparte görög hercegnő és pszichoanalitikus
anyagi támogatásával Szomáliában, Ausztráliában, Pápua Új-Guineában és az
Egyesült-Államok mexikói határán végzett kutatómunkát. Míg 1928-ig inkább a
magyar néprajz áll érdeklődése középpontjában, 1928 után az egyetemes néprajz
és az általános kultúraelmélet foglalkoztatta. 1938-ban kivándorolt az Egyesült
Államokba, ahol először a worchesteri kórházban dolgozott, majd New Yorkban
telepedett le. Amerikában is folytatta kutatómunkáját, amelyek eredményét több,
mint 250 tanulmányban és könyvben dolgozta fel. Magyarországgal nem szakadt meg
a kapcsolata, így a világháború után pénzt szerzett a Néprajzi Múzeum
helyreállítására, temetésén pedig – végrendeletének megfelelően – egy New
Yorki-i magyar rabbi búcsúztatta és Patai Rafael, a világhírű hebraista
méltatta, koporsóját pedig magyar zászlóval takarták le.
Az
etnográfia, a pszichoanalízis és a vallástörténet mellett a földrajztudomány is
érdekelte, és ebben a tárgyban is számos publikációja született. A zsidó
folklór is foglalkoztatta, erről tanúskodnak a Heller Bernáthoz, a Rabbiképző
nemzetközi hírű orientalistájához és irodalomtörténészéhez írt levelei, amelyek
Scheiber Sándor professzor hagyatékában maradtak fent. Egy 1934-es levelében
például a tfilin, a cicesz és a talit [sic] használatával kapcsolatban tesz fel egy
kérdést: „Egy
kérdéssel bátorkodom igénybevenni Professzor Úr Idejét. Van-e valami kapcsolat
a hagyományban, beleértve a zsidó folklore-t, a tefillln a tsltsith vagy a
tallth használata között egyrészt másrészt Jákob személye között? Különösen az
apai áldás álúton való elnyerésének motívuma érdekelne ilyen kapcsolatban.” Magyarul is megjelent munkái között említést érdemel az
először angolul megjelent A kultúra eredete és szerepe (Animula, 2001)
vagy a Múlt és Jövő kiadásában megjelent tanulmánygyűjteménye, az Ádám álma.
Emlékére
1991-ben avattak emléktáblát egykori Hermina úti villájának falán, születésének
századik évfordulója alkalmából, 2016-ban pedig az édesapja által alapított
Erdőkertesen, ahol a Géza-hegy és a Géza utca is Róheim Géza nevét viseli.
Felhasznált források:
Kapusi Gyula (1992), A gyógyító Róheim Géza. in: Thalassa 1992/2,
pp. 22-30, online hozzáférés ide kattintva,
Róheim
Géza levele Heller Bernáthoz, in: Thalassa 1992/2, pp. 22-30, online
hozzáférés ide kattintva,
Voigt
Vilmos (1992), Bevezetés (a Thalassa Róheim Géza száma elé), in: Thalassa
1992/2, pp. 3-6., online hozzáférés ide kattintva,
Ujvári,
Péter (2017) [1929], Zsidó lexikon.
Kner Nyomda Zrt.– Láng Kiadó : Budapest (reprint),
http://ferenczisandor.hu/wp-content/uploads/2018/09/Roheim-Geza.pdf,
http://neprajzihirek.hu/old/?q=node/1661,
Róheim Géza centenáriuma,
Róheim Géza: Pagasperso,
Britannica: Róheim Géza
