Költészet napi magyar-zsidó versválogatás

---

Somlyó Zoltán: Hajnali imádság

A szűk Könyök uccán hazamegyek,
most hajnali három óra.
Istenem, vezess a jóra!

Békevirágok e szürke kövek
és béke e hajnali ég.
Istenem, szeretsz-e még?

Züllenem, hullanom rendeltetett
és lehull, aki arravaló.
Légy velem, Mindenható!

Hajnali percek szemeznek alá
s a harang a szívükbe sikolt.
Istenem, sok bánatom volt!

Keresztények űztek, csúfoltak zsidók.
És a nők se szereztek nekem semmi jót.
Eldobtak, mint az odvas diót.

Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
ma sápadt és zord halovány alakom:
istenem, a szívedbe lakom.

Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
csak e hajnali ég, csak e kék…
Istenem, szeretsz-e,
istenem, vezetsz-e,
istenem, megversz-e még?

Kiss József: Ó, mért oly későn…

Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru távozása idején:
Mért nem találkoztam rózsanyiláskor,
Hajnalhasadáskor veled én?

Mért nem hallgathattuk édes-kettesbe
A pacsirtát lesbe, te meg én?
Mért nem találkoztunk a mámor, a vágyak,
Az ifju álmok idején!…

Szép Ernő: Életem

Az én életem nem élet
Csak életet játszik
Az a fa vagyok kérlek
Aki a vízbe látszik.

Vas István: Hideg nyár

Jöttél, mintha hozzám hajlanál.
Olyan voltál, mint e csalfa nyár.
Tammúz hava hideget hozott.
Zúg a megcsalt földnek jajja már.

Székely Magda: Micsoda madár

Ahogy az egyik nép a másikat
áthatja néha itt
mutatja a legvégső változás
lehető módozatait

A gyöngéd elmozdulások szöge
egy dalfoszlány ahogy
eredetéből elágazva híven
amott is felragyog

Vár sík mezőben egy madár
micsoda ég alatt
ameddig meg nem virrad mindörökre
sík fényben hívogat

Gergely Ágnes: 137. zsoltár

Ültünk Babylon folyópartjain.
Sírtunk. Babylon tenger nélkül él.
Hárfánk a fűzfán. Másképp szól a kín.
Tőlünk verejték kell, nem szenvedély.
S nem érv, erünkből mért dőlt itt a vér.
Hát kihűlt jobbom legyen rá az ámen,
ha elfeledlek egyszer, Jeruzsálem.

Jelünk itt falba karmolja a nép.
Kik biztatják, sem tudják, mért teszik.
Királyi jel, sok más jelet tulélt.
Ne ródd fel, Uram, vétekül nekik!
Ne vágasd falhoz szép kisdedeik…!
És fájó orcám rángjon majd a számhoz,
ha elfeledlek egyszer, Arany János.

Röhrig Géza: mint

„mint opusz mondasz ki engem /
mint bambusz nyújtózik lelkem /
mint glóbusz pörögsz karomban /
mint atlasz nyílsz izgatottan /
mint kókusz nehéz a te melled /
mint lótusz renget szerelmed /
mint fókuszt keresem szánkat /
mint korpusz fekszünk modellt a
halálnak”.

Zelk Zoltán: Felelj, ha vagy!

Szélfútta levél a világ.
De hol az ág? de Ki az ág?

---