Kocsis Zoltán belezenélte magát a zsidó kultúra történetébe

A tegnap fájdalmasan fiatalon elhunyt Kocsis Zoltán kivételesen sokoldalú géniuszát példázza, hogy a zsidóságához visszatérő Arnold Schönberg operájának, azért, hogy a zenekara végig elő tudja adni, autentikus módon megkomponálta a harmadik felvonását.

Arnold Schönberg élete utolsó részében visszatért a kereszténységből a reformzsidóságba, ekkoriban komponálta bibliai tárgyú operáját, a Mózes és Áront is. Megírta a harmadik, záró felvonás szövegét is, de zenét nem komponált hozzá. 

Egy ilyen, egészen különösen rendhagyó munkára, egy másik zeneszerző, ráadásul egy kivételes jelentőségű zenei forradalmár munkájának befejezésére pusztán a hátrahagyott vázlatok segítségével, nem sokan lettek volna képesek, Kocsisban azonban a felmérhetetlen tudáson kívül még a zenei iránti elementáris szenvedély is megvolt. A Népszavának nyilatkozva 2010-ben felidézte, amikor 2009 nyarán, a Miskolci Operafesztiválon vezényelte a művet: „Röhejesnek tartottam, hogy prózában elmondták a szereplők a harmadik felvonás szövegét.” Illúzió- és katarzisromboló volt a tömény Schönberg muzsika után a puszta szöveg, különösen azért, mert Mózes korábban is prózában, míg Áron énekben beszélt, s ennek a különbségnek fontos esztétikai és tartalmi oka van. (…) Ekkor határoztam el, hogy megkomponálom a hiányzó részt. Hiányzott neki a világból ez a felvonás, nélküle egyszerűen félbehagyottnak érezte volna a Teremtést: meg kellett szólaltatnia, úgyhogy megírta. 

Kárpáti János zenetörténész ugyanebben a cikkben úgy értékelte ezt a teljesítményt, hogy Kocsis „a dodekafon technika gyakorlatának elsajátításával Schönberg szellemiségét és munkamódszerét is átvette, de óhatatlanul hozzátette a magáét is”. Belezenélte-belekomponálta tehát önmagát a zsidó művészet történetébe: számunkra külön is halhatatlanná vált. 

Nagyon sokat végzett elviselhetetlenül kevés idő alatt. Legyen áldás az emléke.

---