Kislány a pokolban

---

A közelmúltban ismét bemutatta a Sárdi Mária: Kislány a pokolban című életrajzi könyvéből készült előadását a Kazán István Kamaraszínház. A ritkán látható darabnak még 2006-ban volt a premierje, majd 2010-ben a Dohány utcai zsinagógában, később számos közép-és felsőfokú iskolai intézményben adták elő. Sárdi Mária a haláltáborban együtt volt a későbbi Nobel-díjas szerzővel, Kertész Imrével. A tizenötezer gyerek közül alig százan élték túl a koncentrációs tábor borzalmait.

A produkció korábbi menedzseréhez, Vég Andráshoz társmenedzserként csatlakozott Rosenfeld Dániel Imre kántor, aki új, friss lendületet hozott az előadások szervezésében – aki elmondta: az elmúlt tizenegy évben több nagykövet, politikus, zsidó és keresztény vallási vezető is megtekintette az előadást, amelynek főszerepét Dombrádi Alina színésznő játssza. Hozzátette: legutóbb többek közt Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Kunos Péter, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, Szarka Lajos történész muzeológus, Rónaszékiné Keresztes Mónika egykori országgyűlési képviselő és Balogh Ernő önkormányzati képviselő is részt vett az előadáson.

Kriszt László rendező a Kislány a pokolban című produkció megszületéséről azt mondta: a kamaraszínházuk megalakulásakor, tizenegy évvel ezelőtt került a kezébe Sárdi Mária könyve, s amikor elolvasta, úgy sírt, mint egy gyerek. Úgy érezte, ezt a történetet be kell mutatni, mert tükröt állít a mindenkori gonoszság és az emberség kettősségének, ebben az esetben a koncentrációs tábor és egy 15 éves kislány relációjában.

Cikk_aljara_lila_.jpg

A rendező személyesen is megkereste a szerzőt, akiben – mint fogalmazott – egy szeretetreméltó, csodálatos asszonyt ismerhetett meg. Megkérdezte a holokausztot túlélt asszonyt, hogy az átélt borzalmak ellenére hogyan tudott ennyire jószívű maradni, mire Sárdi Mária azt válaszolta: – A rossznak az a dolga, hogy rossz legyen, a jónak meg az, hogy jó legyen. Mindenki eldöntheti, hova akar tartozni. Én a jó mellett döntöttem, mert a szeretet megtart, a gonoszság pedig elsorvaszt, én viszont élni akartam.

Kácsor Zsolt

---