Kardos Péter főrabbi: Ezek a házak körös-körül tanúi mindannak, amiről ma beszélünk

---

Ezek a házak körös-körül tanúi mindannak, amiről ma beszélünk.

Ők azonban hallgatnak.

Egy túlélő mindig szubjektív, ha olyan emlékmű előtt áll, amely múltját idézi, gyermekkorát hozza elő.

A túlélő szubjektív, amikor lát valamit, összehasonlít, véleményt alkot, és akkor azt állítja, hogy a Duna-parti cipők mellett ez az emlékmű az, ami a legdöbbenetesebben idézi fel azokat az időket.

A túlélőnek elképzelhetetlen, hogy akik ezt létrehozták és megalkották, nem voltak a gettó lakói. Mert ilyen élethű módon, színekkel, deszkákkal, rajzokkal, képekkel, plakátokkal és szoborral felidézni a gettó szellemét, lakóinak életét, szenvedését és halálát – döbbenetes!

Mint túlélő mondhatom, amikor ide beléptek, úgy érezhetitek magatokat, mint mi akkor, hét évtizeddel ezelőtt.

A túlélő mindig szubjektív.

A túlélő még képes felidézni magában azt a borzalmas szagot, ami betöltötte ezt a teret hét évtizeddel ezelőtt, amikor exhumálták a tömegsírokat.

A túlélő még emlékszik arra a sárga színű, kicsit áttetsző csomagolóanyagra, amibe betekerték a holttesteket, majd feltették kocsira, és elvitték innen.

De ha a túlélő rabbi is, akkor objektív, és akkor Isten áldását kéri mindazokra, akik ezt az emlékművet létrehozták, és a szíve mélyén sajnálja, hogy lebontják, és nem marad itt az idők végezetéig.

Tehát szólaljon meg a gyászima. Sokkal később, mint kellett volna. Mert amikor az exhumálás történt, abban a forgatagban erre nem jutott idő.

Hét évtized után is, ezen a helyen, most először hangozhat el az ima lelki nyugalmukért, és egyúttal a mi lelkünk nyugalmáért is.

---