Kardos Péter 80 – Deutsch Gábor: Egykori iskolatársam köszöntése

Az említett épület előtt megyek, eszembe jutnak az emlékek, például egykori iskolatársak, többek között Foni (Fonféder Ábráhám), Frédi (Friedmann Iván). Teltek az évek, mint a percek. Elkerültem vidékre vallásos gyermekotthonokba: Mező kovács házára, Csornára, Debrecenbe.

A Kardos Péter nevet hallottam sokszor, beszéltek róla ismerősök, de nem tudtam, kiről van szó, mert én Kösztenbaum Péternek ismertem. Péter járta a vidéket, Nyíregyházán is megfordult, a végtisztességet adta meg egy eltávozottnak. A nővérem ebben az időben ott élt, meghívta ebédre, ott meglátta a fényképemet és jelentkezett nálunk. Mindez a hetvenes években történt. Akkor ismertük meg a családját. Megtudtam, hogy a zuglói közösség lelkipásztora. A múltról sok szó esett, például a Dob utcai Ortodox Iskoláról és tanárairól. A tanítónk Speizer Márton volt. A 8–10 fiúból és 3–4 felnőttből álló Kazinczy utcai kórusnak Ő volt a karmestere.

Szinte valamennyi tanárnak becenevet is adott az ott tanuló hálás fiatalság. Például az utolérhetetlen D.(Deutsch) Gáti Ödönt „Bödön”-nek becéztük. Szigorúságára jellemző a „muti pofi” felszólítás. A tekintélyes igazgatót Deutsch Adolfnak hívták, csak névrokonunk volt.

Az esküvői állvány még mindig áll a Dob utcában. A bolt is működik, most húst, felvágottat, italokat, péksüteményt, stb. árulnak. A háború után a Dob utca 35-be költözött a Hanna Étterem a Kertész utcából.

Maradjunk Kardos Péternél, aki a háború után elvégezte a zsidó gimnáziumot és mivel Édesanyja ragaszkodott a „rendes szakma” tanulásához, ezért dobozgyártó üzemben dolgozott. Hazafelé ballagott, az ifjút Scheiber Sándor megszólította: „Kösztenbaum, nem akarsz a Rabbi-szeminárium hallgatója lenni?” Úgy érezte, szükség van rá és igennel válaszolt.

1958-ban kántor és rabbi szakon kezdte el tanulmányait. A tanári karból elég, ha a neveket soroljuk: Scheiber Sándor, Richtmann Mór, Szemere Samú, Benoschofszky Imre, Schweitzer József. A kántorképzést Feleki Rezső tanár és kántor oktatta. Kardos Péter 1961-től, mint kántor funkcionált. Civil foglalkozást vállalt, mivel több nyelven beszélt, idegenvezető lett. Külvárosokban (többek között Kispesten, Csepelen, Pesterzsébeten) látta el a feladatát.

1971-ben Kardos Péter rabbi lett, és egy évig az említett külvárosokban tevékenykedett. Ekkor közölte vele Salgó László, a Budapest Rabbiság Igazgatója, hogy a következő hét péntekétől a Thököly úti zsinagóga rabbija lesz. „Sác mác” volt a feladata, ami azt jelenti, hogy kántorkodott, Tórát olvasott, prédikált, az igaz tant tanította. Talmud Tórát szervezett, színvonalas kultúrelőadá sokat tartott, pezsegni kezdett az élet Zuglóban. Már 44. éve a zuglói zsinagóga rabbija, illetve főrabbija. Egyébként egész családja részt vesz az ottani zsidó életben. Felesége, Judit még most is karitatív munkát végez. Lánya, Ági régebben aktív résztvevője volt a Thököly úti hitéletnek, Talmud Tórát oktatott. A főrabbi fia, László, évek óta előimádkozó, sőt kántori teendőket lát el. Az ORZSE liturgia szakára járt és elvégezte a kántor képzőt is.

K. Péter külföldön is járt, például Göteborgban. Távozásának okáról most ne beszéljünk, a fontos az, hogy visszajött. Magam is tanúja voltam, amikor egy temetési megemlékezésen nyílt színi tapsot kapott. A hallgatók elismerése mindennél többet ér, mert őszinte. Kardos Péternek igen jó a hallása, a neginák dallamvilága a Dob utcai hangulatot őrzi, ez hazánkban ritka kincs. Laci fiát is erre oktatja. Péter egy időben az Országos Rabbiképző Intézet kántor szakán tanított.

Valamiről még nem írtunk, ez az újság, az „Új Élet”, amelynek évtizedek óta szerkesztője, majd főszerkesztője. Tudjuk, milyen nyomás nehezedett rá és munkatársaira, amikor a legkülönbözőbb ideológiákat akarták rá erőltetni. Szerkesztésében a lap igyekezett hiteles maradni és a legerősebb viharok idején is az objektivitást megőrizni. Az „Új Élet” című lap eljut a világ számos pontjára, hírül adva, hogy Magyarországon élt és él a zsidóság. A fővárosban és a nagyobb vidéki városokban a zsinagógákban fohászkodhatnak azok, akik ezt szükségesnek tartják. A vallási szabályokat betarthatják, hagyományainkat megőrizhetik.

2014-ben megjelent Kardos Péter könyve „Síp utcai kevert” (Kiadó: Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft.) címmel. A kötetben az író összegyűjtötte munkásságának egy részét, és ami fontos, számos írást még nem olvashattunk tőle. Lehet, hogy prédikációk során elhangzottak, de nyomdafestékkel eddig nem találkoztak.

Kardos Péter munkásságát több díjjal is elismerték, például Radnóti Miklós díjjal, valamint Csak azért is díjjal.

Egykori iskolatársam 80 éves lett. Eddig is sokat tett az objektív tájékoztatás érdekében. Olvassák is lapját világszerte. Legyen ereje munkásságát még sok – sok évig folytatni.

Kedves családjának és a nagycsaládnak (a magyarországi zsidóságnak) kíván minden jót, Mázelt és brochet (szerencsét és áldást), D. Gábor és neje.

Kapcsolódó írásaink:

Kardos Péter 80 – Mazel Tov – L’chájim rebbe!
Kardos Péter 80 – Karácsony Gergely: Közösséget alkotó jelenlét