Jóképű vízilabdás, szellemes és tehetséges elbeszélő – Karinthy Ferencre emlékezünk

---

„Cini” családtörténete, amely soha nem engedi el, telítve van a nyomasztó titkok és tragédiák légkörével éppen úgy, ahogy furcsasággal, különcséggel és játékos szellemi izgalommal is. Csak 17 éves, amikor elveszíti édesapját, a legjelentősebb magyar írók egyikét, Karinthy Frigyest. Édesanyja, Bőhm Aranka orvos Auschwitzban végzi be életét, ő maga az ostrom alatt, bujkálva írja meg Szellemidézés című könyvét, amelyben apjának és lázas, izgalmakkal teli ifjúságának állít emléket, annak a baráti körnek a kontúrjait is felrajzolva, amelyhez Somlyó György, Devecseri Gábor vagy az év elején elhunyt Szilágyi János György ókortudós is tartozott, és amelyről utána is még sokan megemlékeztek az egykor jelenlévőktől egészen Spiró Györgyig.

Ez is a kezdethez tartozik, ahogy a sport, a vízilabda-bajnokság, a sikeres nyelvészeti tanulmányok, a korán és szinte váratlanul induló írói karrier is, amely nagyjából egybeesett egy rémes világnak a családtörténeti múltat és annak közegét is maga alá temető elmúlásával és egy másik, ígéretesnek tűnő és borzalmasnak mutatkozó világ kiépülésével is.

A fordulat éve előtt ösztöndíjasként képezi magát Svájcban, Franciaországban és Olaszországban, majd újságíróként és dramaturgként dolgozik. Budapesti tavasz című regénye, amelyet az ostrom időszakának szentel, filmként válik különösen emlékezetessé Gábor Miklóssal a főszerepben és az utolsó pillanatokban felbukkanó Ruttkai Évával, aki rikkancsként hirdeti, az újságra utalva, hogy „itt a Szabadság, megjelent a Szabadság”. Nem volt itt akkor sem, de a Ruttkaiból sugárzó reménykedés és hit mégis igaz volt azért.

Az éles szemű megfigyeléseit rögzítő, könnyű kézzel írt, szellemes tárcák, karcolatok, kis novellák maradnak talán a legemlékezetesebbek Karinthy Ferenc érett írói korszakából, a háborús és a háború előtti emlékekkel foglalkozó szövegek és legfelhőtlenebb szerelméről, a sportról mesélő írásai, elsősorban a Ferencvárosi Szív és figyelemre méltó Epepe című abszurd, kafkai atmoszférájú kisregénye is, amelyet angolra is lefordítottak néhány éve.

A Kádár-korszakot némiképp megvetette, de kétségtelenül otthon volt benne és halála után kiadott naplói tanúsítják, mennyire szüksége volt erre az otthonosságra, milyen súlyos kétségek és szorongások gyötörték folyamatosan: a családi árnyak, a túlélés tapasztalatai. A rendszer összeomlása olyasmi volt, amit már nem igazán értett, nem tudott követni: egy újabb belakott világ összeomlása egy mindössze 71 évre terjedő élettörténetben.

Küzdött, mint a naplók is mutatják, zsidóságával is évtizedeken keresztül: igyekezett lerázni magáról, majd kétségbeesve visszatért hozzá, amikor azt látta, hogy mások próbálják megtagadni. Fia, Karinthy Márton színigazgató próbált elszámolni a család – benne apja és nagyapja – történetével Ördöggörcs című, emlékezetes munkájában. Ez a fontos szöveg azonban aligha zárja le a kérdést: a Karinthyak megértésének kísérletével még hosszú ideig elfoglalhatja magát a magyar kultúra és társadalomtörténet.

---