Jelentősen nőtt a MAZSIHISZ nemzetközi tekintélye

---

A bevallási határidővel együtt lezárult a MAZSIHISZ adóforintokért szervezett egy százalékos kampánya, amely remélhetőleg sok ezer adózót mozgatott meg az országban. Hogyan értékeli a kampányt, s milyen eredményre számít?

Egyelőre nehéz a kampány várható hatásáról bármit is mondani, hiszen az adóbevallási rendszer ettől az évtől kezdve jelentősen megváltozott: az adóhivatala magára vállalta a bevallások elkészítését, s az adózó állampolgároknak már csak az volt a dolguk, hogy jóváhagyják a dokumentumot. Nagy kérdés, hogy vajon mennyien vették a fáradságot, hogy az automatikusan elkészített bevalláson kívül még külön is rendelkezzenek az adójuk egy százalékának fölhasználásáról. Méltányolandó, hogy idén is sok-sok állami hirdetés hívta föl az emberek figyelmét az egy százalékról való rendelkezési jogára, ennek dacára sokan attól tartanak – velem együtt –, hogy a rendelkezők száma 2016-hoz képest kevesebb lesz. A kampány előtt a MAZSIHISZ-nek két lehetőség között kellett választania: a teljes adózói kört szólítjuk-e meg, vagy úgy fogjuk-e föl ezt a munkát, hogy az adófelajánlás nem kizárólag forrásszerzésről, hanem közösségépítésről, közösségszervezésről szól. Végül ez utóbbi mellett döntöttünk, mert úgy gondoltuk: aki az egy százalékát a MAZSIHISZ-nek ajánlja föl, az valamilyen szinten elismeri a működésünket, s felelősséget vállal érte. Tavaly megfogalmaztuk, hogy a szervezetünk a változó világra nyitott zsidóságot képviseli. Ennek szellemében dolgoztunk idén is. Mintegy százezer magyarországi zsidóról beszélhetünk, s mivel ennyi embert nem tudunk közvetlenül megszólítani, megkerestük a hosszabb távú együttműködés lehetőségeit különböző zsidó civil szervezetekkel. Ha ők is mellettünk kampányolnak, az igazi támogatás. Büszkén mondom, hogy a kezdeményezésünk jó visszhangra talált, így kijelenthetjük: ez volt az első olyan év a rendszerváltás óta, amikor civil szervezetek partnerként vállalták föl a MAZSIHISZt. Ez korábban elképzelhetetlen volt, de úgy tűnik, mostanra egyre többek számára válik világossá, hogy ez a MAZSIHISZ már nem azonos a húsz-huszonöt évvel ezelőttivel. Sikerült elmozdulnunk egy, a korábbinál aktívabb, megbízhatóbb, hitelesebb és transzparens szervezet irányába. Ezt komoly eredménynek tartom, de tudom, van még rengeteg tennivalónk.

Közeledik a Zsidó Kulturális Fesztivál, amely szintén alkalmat ad arra, hogy a MAZSIHISZ sokakat megszólítson. A közönségszám növelése érdekében milyen újdonságokkal készülnek?

A kérdés jó, mert a fesztivál a MAZSIHISZ neve alatt fut, ám részletekbe menően nem válaszolnék rá, hiszen ezt a rendezvénysorozatot a Budapesti Zsidó Hitközség szervezi, az ő kompetenciájukat nem szeretném elvenni. Amit azonban én is elmondhatok, az két prioritás. Egyrészt lehetőség szerint teltházas rendezvényeket kell rendezni a Dohány utcai zsinagógában, nem szabad más saját programjainkkal ennek konkurenciát állítani. Másrészt olyan helyekre is el kell vinni a magyar zsidó kultúrát, ahol egyébként nem találkoznának vele.

Az elmúlt pár évben mintha jelentősen bővültek volna a MAZSIHISZ nemzetközi kapcsolatai. Az a kérdésem, hogy ezt jól érzékelem-e, s ha igen, akkor vajon ez tudatos döntés eredménye volt?

Örülök, ha így látja, mert rendkívül tudatosan törekszünk nemzetközi kapcsolataink fejlesztésére. A diaszpórai zsidóságnak erőt ad a nemzetközi zsidó szervezetekkel való összefogás, és nem csak a zsidó szervezetekre fókuszálunk. Nem pusztán protokolláris kérdés, hanem a MZAIHISZ tekintélyét is jelzi az a tény, hogy a Budapestre delegált nagykövetek megbízóleveleik átadása után elsők között látogatnak el a székházunkba, hogy fölvegyék velünk a kapcsolatot, és tájékozódjanak a magyarországi zsidóságról. Legutóbb éppen Marokkó új nagykövet asszonya tette tiszteletét nálunk. A MAZSIHISZ nemzetközi pozíciói erősödnek. Azt még Feldmájer Péterék harcolták ki, hogy a MAZSIHISZ mindenkori elnöke legyen a Zsidó Világkongresszus egyik alelnöke, vagyis ezt a nagyon komoly posztot mi úgymond megörököltük. Az azonban már a mostani vezetés és közösség sikere, hogy titkos szavazással megválasztott alelnöke lettem az Európai Zsidókongresszusnak is. Úgy is fogalmazhatnék, hogy míg korábban ott voltunk egy-egy nemzetközi eseményen, jelenleg már nem csak ott vagyunk, hanem aktív résztvevőkké váltunk: előadásokat tartunk, panelbeszélgetésekben veszünk részt és tematizálunk bizonyos ügyeket. A magyar a harmadik legnépesebb zsidó közösség Európában, s azt hiszem, lassan elérjük az ennek a pozíciónak megfelelő súlyt és tekintélyt a nemzetközi zsidó életben. S ha már itt tartunk: Jelentős erőfeszítések történtek a határokon túl élő magyar zsidó közösségek megszólítására is. Ez nekünk, magyar zsidóknak fontos érzelmi kérdés, és aki járt már erdélyi, kárpátaljai vagy vajdasági magyar zsidó hitközségben, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. Közösek a kulturális és vallási gyökereink, és azonos az anyanyelvünk: ha kimondom Kosztolányi Dezső vagy Arany János nevét, számukra ez ugyanolyan fontos tartalommal bír, mint nekünk. Sajnos a határokon túli hitközségek sanyarú állapotban vannak mind anyagilag, mind a lélekszámukat tekintve, ezért a MAZSIHISZ a lehető legtöbb módon próbál nekik segíteni. Szoros kapcsolatban vagyunk a kolozsvári közösséggel, újabban a beregszászival, s igyekszünk a Felvidéken is erősebb együttműködést kialakítani, ami egyébiránt szinkronban van a magyar kormány törekvéseivel.

Pár hete vezetett magyar delegációt a new york-i Zsidó Világkongresszusra. A magyar zsidóság számára milyen hozadéka volt a tanácskozásnak?

Elsőként hadd említsem meg, hogy nem csak New Yorkban jártunk, hanem Washingtonban is, ahol amerikai kezdeményezésre az USA külügyminisztériumában folytattunk tárgyalásokat. Négy ügyosztály képviselőivel beszéltünk Magyarországról, és a magyar és az európai zsidóság helyzetéről. Őszinte, komoly és hasznos tárgyalások voltak, talán ennek is köszönhető, hogy a napokban, amikor az amerikai külügyből egy delegáció érkezett Budapestre, az egyik első útjuk hozzánk vezetett. Ami a világkongresszust illeti: lezajlott a tisztújítás, a mi pozíciónk nem változott, azaz a MAZSIHISZ elnöke továbbra is alelnök. Mivel a négy visegrádi ország zsidó szervezetei különlegesen szoros kapcsolatban vannak, a lobbitevékenységünknek köszönhetően sikerült elérnünk azt is, hogy a világkongresszus legfőbb végrehajtó testületébe bekerült a cseh Pjotr Papusek is. Ez azt jelenti, hogy régiónk pozíciói jelentősen erősödtek. A részvételünk egyik fontos hozadéka, hogy New Yorkban sikerült ígéretet kapnunk a biztonsági rendszereink fejlesztésének támogatására. Ezt a célt – vagyis a létesítményeink biztonsági rendszereinek fejlesztését – az idei költségvetésben is kiemelten kezeltük, és ez ügyben biztató tárgyalásokat folytattunk a Zsidó Világkongresszus biztonsági főnökével. De legalább ennyire fontosnak tartom megemlíteni, hogy a magyar küldöttség hat főből állt, s az elmúlt évtizedeket beleértve az eddigi legfiatalabb és legtöbb diplomával rendelkező magyar zsidó delegáció utazhatott a Világkongresszusra.

Zárjuk a beszélgetést a magyarországi zsidóság számára a közeljövő legfontosabb diplomáciai eseményével: hamarosan Budapestre látogat Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. Hogyan készülnek a fogadására, s milyen ügyeket, témákat tűznek a vele tervezett tárgyalás napirendjére?

A kormányfő a tervek szerint július 18-án érkezik két napra Magyarországra. Folyamatos kapcsolatban vagyunk a magyar külüggyel és az izraeli nagykövetséggel. Programajánlatként javasoltuk a Dohány utcai zsinagóga meglátogatását, az emlékfa megkoszorúzását, és a zsidó közösséggel való találkozást. Jelenleg azt várjuk, hogy az általunk fölajánlott lehetőségekből mit fogad el a magyar és az izraeli kormány. Igen nagy jelentőségű látogatásról van szó, hiszen hivatalban lévő izraeli kormányfő még nem járt Magyarországon. S hogy milyen témákat tűztünk napirendre? Természetesen megvannak a konkrét elképzeléseink, de ezek egyelőre nem nyilvánosak. Ígérem, hogy a látogatás után ki fog derülni, hogy miről beszéltünk.

Kácsor Zsolt

---