Jászai Mari filmje és az amerikai zsidó sajtó

Időkapszulának, időgépnek nevezi a Forward.com szerzője A tolonc című, 1914-ben, közvetlenül az első világháború kitörése előtt, az Osztrák-Magyar Monarchia végnapjaiban, Erdélyben (Kolozsvárott, Torockón, a Torda-hasadéknál stb.) forgatott filmet, amelynek forgatókönyvírója, Janovics Jenő és rendezője, Kertész Mihály is zsidó volt. A némafilm Tóth Ede népszínművének adaptációja.

Egy fiatal lánynak (Berky Lili) apja a halálos ágyán fekve mondja el, hogy örökbefogadott gyerek, édesanyja, akit halottnak hitt, börtönben ül édesapja meggyilkolásáért. A lány szolgálónak áll a városban, ahol nőként és emberként is súlyos megaláztatások érik, miközben anyja (Jászai Mari) hazatér a börtönből. A két nő párhuzamos sorstörténete áll a Forward értelmezése szerint a film középpontjában, a provinciális és patriarchális társadalmi elnyomás bemutatása, amelynek száz év múltán is érezhető drámaisága Kertész dramaturgiai érzékét dicséri.

Az írás eljátszik azzal a gondolattal is, hogy Kertész és Janovics Jenő valamiképpen a zsidóság elnyomását és emancipációját is bele akarta rendezni ebbe a munkába, bár nyílt utalás erre nézve nem fordul elő a filmben.

A szerző mégis úgy érzi, néha a konkrét tér és idő szinte mitikussá válik a képek hatására.

Ma is képes megszólítani, ugyanakkor filmtörténeti ritkaság is az anyag, hangsúlyozza a cikk és nem csak azért, mert Hollywood későbbi legendás rendezőjének, az Amerikában több mint 100 filmet forgató Kertész Mihálynak az előéletét mutatja meg, hanem azért is, mert általában véve is kevés film maradt fenn ebből az időből Kelet-Európából.

Néhány éve New-Yorkban, egy pincében találták meg a filmet, onnan érkezett haza kalandos körülmények között, itthon tették ismét élvezhetővé és miután hazatért Pestre és Kolozsvárra, most ismét hazatért Amerikába is: Berky Lilivel, Jászai Marival, Janovics Jenővel és Michael Curtiz-Kertész Mihállyal együtt, hogy megdicsőüljön a Forward hasábjain 102 évvel azután, hogy leforgatták.