Izrael: Moshe Yaalon, Benjamin Netanjahu egyetlen erős riválisa

---

Moshe Smilansky (később Yaalon) 66 évvel ezelőtt született, Haifa egyik munkásnegyedében nőtt fel és a cionista ifjúsági mozgalmakban.

Három éves katonai szolgálata után szépen leszerelt, csak a ’73-as jankiperi háborúban tért vissza a hadsereghez, onnantól kezdődik katonai karrierje, amelynek végén, 2002-ben vezérkari főnök lesz – ő menedzseli a „második intifáda” jelentős részét a hadsereg vezetőjeként.

Posztjáról azért kell távoznia, mert ellenzi a gázai kivonulást, fenn akarja tartani az izraeli katonai jelenlétet az övezetben.

A Likud képviselőjeként csatlakozik a politikához, karrierje együtt ível fel Netanjahu második miniszterelnökségével: miniszterelnök-helyettes, majd Ehud Baraknak a posztról való távozása után valóban a kormány második embere, hadügyminiszter lesz és az is marad egészen az elmúlt hetekig. Jó pár goromba mondattal véteti észre magát politikusként, John Kerry amerikai külügyminiszterről azt mondja, hogy csak azért szurkol, hogy kapjon végre egy béke Nobel-díjat, hátha utána megnyugszik és békén hagyja Izraelt.

A mostani ciklus idején azonban egyre több éles konfliktusba kerül Netanjahuval. Először a már ártalmatlanná tett palesztin terroristát agyonlövő katona ügyében ragaszkodik a pártatlanul lefolytatott büntetőeljáráshoz, majd utódát, a vezérkari főnök jelenlegi helyettesét védi meg, aki a holokauszt emléknapján az izraeli társadalomban is érezhetően növekvő gyűlöletről és frusztrációról beszél. Végül, amikor Netanjahu beveszi a kormányába a radikális jobboldali Jisrael Beiteinut és vezetőjét, Avigdor Libermant nevezi ki külügyminiszterré, Yaalon nem csak a miniszteri bársonyszékből, de a parlamentből is távozik.

Nemrég bejelentette, hogy a következő választásokon el kíván indulni Netanjahu ellenében miniszterelnök-jelöltként, bár azt még nem tudni, egy meglévő vagy egy új párt élén tervez ringbe szállni. Szembefordulása Netanjahuval része annak a folyamatnak, amelyet némelyek „a tábornokok lázadásának” neveznek. Az izraeli hadsereg még élő 6 egykori vezérkari főnökéből 4-en is (köztük Ehud Barak egykori kormányfő) élesen kikeltek a napokban megtartott Herzliya-i konferencián a „félelemkeltés” politikája ellen, amelyet Netanjahu taktikájának tartanak: mind úgy látják, hogy Izrael nincs halálos veszélyben jelenleg, ezért a folyamatos ijesztgetés csak manipuláció, amely Netanjahu hatalmi céljait szolgálja.

A „tábornokok lázadása” azért lehet hosszú távon fenyegető Netanjahu miniszterelnök politikai egyeduralmára nézve, mert mind a négyen az ő uralma alatt voltak vezérkari főnökök vagy hadügyminiszterek, vagyis saját egykori emberei fordultak tömegesen szembe vele, másrészt azért, mert a hadsereg a legosztatlanabb köztiszteletnek örvendő közintézménye az országnak. Ráadásul Netanjahu éppen arra hivatkozva tudott megerősödni, hogy az ő személye garantálja Izrael biztonságát és most azzal kell szembesülni, hogy éppen a legfelkészültebb biztonsági szakértők cáfolják ezt az állítását, akiknek jó részét még túlzottan puha balosnak sem lehet beállítani. A legendásan goromba és jobbos Yaalont a legkevésbé.

Netanjahu legkeményebb kihívója 66 éves lett a mai napon és nemsokára eldől, hogy néhány héttel ezelőtt végleg lezárult-e politikai karrierje, vagy éppen ő veheti át a nemrég még verhetetlennek látszó Netanjahu helyét néhány év múlva.

---