Isten éltesse Röhrig Gézát

„Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva”
József Attila

A Saul fia kulcsfontosságú film és minden saját erényén túl azt is köszönhetjük neki, hogy végre megismertetett az országgal egy kivételes hászid költőt, Röhrig Gézát. Itt volt már az ideje.

---

r__hrigg__za_49.jpg
Fotó: Mohai Balázs / MTI

Négy éves korában veszíti el édesapját, árvaházi gyerek a Kádár-korszak derekán: a zsoltáros Dávid által megénekelt „mélységből” kiált, amikor megszólal punkzenész-költőként egy másik árvafiú nevére utaló, Huckleberry vagy Huckrebelly néven ismert zenekarával. Költészet és zene eredetükben egyek, ahogy egyek az ő költészetében és színészetében is: a nyelv eleven, sűrített élete hangzik fel a verseiből néha szinte nyersen, néha megkapó szépséggel, kereken és kicsiszoltan. Újra és újra visszatér ama „mélységek” lakóira, róluk és hozzájuk beszél. Megtérése, elmélyülése a hitben úgy teszi szelíddé, hogy hangja megtartja közben eredeti színeit: a hászidizmustól is azt tanulja, hogy a zene, a lélek őszinte feltárulkozása közelebb visz Istenhez, hozzá emel.

Saul Auslander előtt – többek között – József Attilát játszotta filmen, nem véletlenül: költői hangütése és figurája alighanem hozzá áll a legközelebb a magyar irodalomban.

Auschwitz tapasztalata kezdettől fogva alakítja költői világát, párhuzamosan a hászidizmussal. Zsidó tanító már azelőtt, hogy az Egyesült Államokban, a Jewish Theological Seminaryn papírt is szerez erről.

Bő másfél évtizede él már távol az országtól, ahová mindig tartozott, és amely az utóbbi időben megismerte és megszerette a Saul fia főszereplőjeként. Nemrég jelent meg 6 év kihagyás után verseskönyve: Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit. Az előző kötet címe Honvágy volt. Beszédes címek, amelyek az otthontalanságról vallanak.

Ma lett 49 éves. Négy gyermek édesapja, Oscar-díjas film főszereplője, Kossuth-díjas. Előtte az élet.

---