Szerdócz Ervin: Tiszteljétek is az asszonyt, ne csak szeressétek!

– Minden sikeres férfi mögött egy szerető nő áll, szól a népi megfigyelés. Az „Ám Izrael Háj” („Él a zsidó nemzet”) az asszonyoknak köszönhető. Asszonyoknak, akik spirituálisan mindig is közelebb álltak Istenhez! – írja a következő hetiszakaszunk, a Smot kapcsán az újpesti főrabbi. Ezzel a hetiszakasszal el is kezdjük Mózes második könyvének olvasását.

„És szólt Egyiptom királya a héber bábaasszonyoknak, akik egyikének neve Sifra, a másiknak neve Pua volt.”
(I.M. 1/15.)

A Smot néven ismert Mózes II. könyve a zsidó nép első diaszpóra-történetével kezdődik. Ábrahám Ősapa életével kapcsolatosan jegyezte meg a troyes-i Rasi (1040-1105) Talmud- és Tóra kommentátor: „ha valaki szülőföldjét elhagyni kényszerül, három dologban éri vesztesség: hírnévben, anyagi helyzetben és gyereknemzésben".

Obadja ben Szforno (1475-1550) itáliai kommentátor, filozófus, orvos a kommentárjában kifejti: „Amikor őseink rabszolgák voltak, az egyiptomiak meg akarták akadályozni szaporodásukat, hogy eltöröljék Izrael népét. Ennek érdekében hajnaltól szürkületig kemény munkával sújtották őket, és arra kényszerítették a férfiakat, hogy ne térjenek haza, hanem a mezőn aludjanak”. 

A zsidó férfiakat aggasztotta, hogy feleségeik lemondanak róluk és egyiptomi férfiaké lesznek. Úgy érezték, hogy képtelenek asszonyaik szemébe nézni. Nem volt lehetőségük védelmet nyújtani, megvédeni feleségeiket az egyiptomiaktól, hiszen rabszolgák voltak. Az asszonyok azonban nem mondtak le róluk, hanem minden nő azt mondta férjének: 

„Bár megvetett rabszolga vagy az egyiptomiak szemében, az én szememben viszont értékes és fontos. Ahogy boldogan fogadnálak, ha egy tiszteletre méltó munkából térnél haza, úgy boldogan fogadlak bármilyen helyzetben.” 

És a feleségeknek köszönhetően „…. Izrael fiai szaporodtak és gyarapodtak és megsokasodtak és megerősödtek igen nagyon és megtelt velük az ország. (II.M. 1/7.) 

Ekkor a fáraó utasított két bábaasszonyt, hogy az újszülött fiúkat öljék meg. A bábaasszonyok azonban nem engedelmeskedtek parancsának. Bölcseink megkérdezték: ki volt a két bábaasszony, akiket néven nevez a Tóra? Elvégre nem csak két bábaasszony lehetett a héberek között.

Talmud Sota11b szerint a két bábaasszony: Sifra (vagyis Mózes anyja, Jocheved) és Pua, Mózes nővére (Mirjám) volt. A midrás irodalomból többet tudunk meg kettőjükről: Sifra tisztította meg a gyermekeket, amikor vérrel borítva kijönnek anyjuk méhéből. A kivételes képességű Púa  a halottnak hitt héber gyermekeket borban fürdette és így életre keltette. (Smot Rabba 1/13)

Más helyen az olvasható, hogy Púa (azaz Mirjám, Mózes nővére) apja, Amram ellen fordult, aki az akkori a Szanhedrin (bíróság) feje volt. Amram ugyanis, miután a Fáraó elrendelte, hogy ha az újszülött fiúgyermek vettessék a folyóba, utasította a zsidókat, hogy tartózkodjanak a házasélettől, a gyermeknemzéstől. Azzal érvelt, hogy ha a fáraó parancsára meg fogják ölni a fiukat, jobb, ha meg sem születnek. Lányok tekintetében Amram azzal érvelt, hogy ha a fiúgyermekek nem maradnak életben, a felnőtt lányok az egyiptomiak feleségei lesznek, gyermekeik is egyiptomiként nőnek fel. Mit tett Amram? A feleségével, Jochevedettel (példát mutatva népének) nem élt többé házaséletet, majd rövidesen el is vált tőle, amikor az már három hónapos terhes volt. Példáját követve a zsidók mind elváltak feleségeiktől.

Erre Púa, azaz Mirjam, Amram lánya azt mondta apjának: 

„ a rendeleted kegyetlenebb Fáraóénál. Az övé ugyanis csak a fiúgyermekekre vonatkozik, a tied a fiú és lánygyermekekre egyaránt vonatkozik. A gonosz Fáraó rendeletét megtartják vagy sem. Te viszont igaz jámbor, cadik vagy! A te rendeletedet meg fogják tartani. Nem születik zsidó gyerek és a nép kihal". 

Amram a lánya dorgálására visszavette feleségét, minek utána a rabszolga zsidó férfiak is mind visszavették feleségeiket. (Smot Rabba 1/20.) Ezek után a zsidók „..szaporodtak és gyarapodtak és megsokasodtak és megerősödtek…” (II.M. 1/7.)

„Az asszony hozza az áldást, az asszony miatt kerüli a baj a házat, az asszonnyal jön a boldogság. Tiszteljétek az asszonyt, ne csak szeressétek' – mondta rabbi Chelbo.

– Tiszteljétek asszonyaitokat – mondta rabbi Rává, a nagy bölcs a machuzabeli zsidóknak –, mert csak általuk lesztek erősekké és gazdagokká.” (Kidusin 82.b.)

Minden sikeres férfi mögött egy szerető nő áll, szól a népi megfigyelés. A példából kikövetkeztethető, hogy az „Ám Izrael Háj” („Él a zsidó nemzet”) az asszonyoknak köszönhető. Asszonyoknak, akik spirituálisan mindig is közelebb álltak Istenhez!