Szerdócz Ervin: Talmudi példa az önhittség szomorú következményeire

– A „gyökér, mely mérget és ürmöt hajt” szavainak első betűi a sófár kifejezést adják. A sófár a ros hásánái bűnbánó napok elengedhetetlen tartozéka. A sófár hangja „kigyomlálja az emberek szívéből mindazon haszontalan gyökereket, melyek testüknek és lelküknek is egyaránt ártalmasok” – írja aktuális hetiszakaszunk kapcsán az újpesti főrabbi.

„Mert ez a parancsolat, amelyet neked a mai napon parancsolok, nem, nem elérhetetlen neked és nem távol eső! Nem az égben van.”
(V.M. 30/ 11-12.)

Rabbi Jichák kérdezte: „Mikor van hozzád közel Isten kinyilatkozott igazsága?". A válasza: „Nem akkor, amikor az égben van, hanem amikor a szádban és a szívedben van, vagyis amikor hangosan ejted ki szádon a tanultakat. Az ember három szervével szolgálja Istent: ajakkal, szívvel és a kézzel. Ajkunkkal tanuljuk a Tórát, szívünkkel imádkozunk és a kezünkkel teszünk jót.” (Talmud Eruvin 54a)

Cháim Meir vizsnyici rabbi (1887-1972), tanította:
– A nép körében tapasztalható széthúzás okán Mózes mondta az Örökkévaló nevében: „nem egyedül veletek kötöm ezt a szövetséget”. (V.M.29/13). Istennek, a zsidó néppel kötött szövetsége nem személyes, hanem a nép egészével köttetett, és akkor fenntartható, ha a zsidóságon belül egység uralkodik, és közös akarattal törekszünk nem személyes, hanem közös céljaink megvalósítására.

Íme, egy talmudi példa a személyes büszkeség, az arra épülő érdek érvényesítésére és annak szomorú következményeire:

Történt, hogy a szokásos égetett tégla helyett agyagból kígyóformát készítettek, amelynek belsejébe homokot helyeztek. (Az volt a terv, hogy az agyag használat közben kiég.) Raktak belőle sütőkemencét, amit Eliezer rabbi tisztának, tehát használhatónak ítélt. Rabbitársai kérdezték kétkedve: lehet-e használni? Hiszen az agyag tisztátalan (tume). A rabbik többsége szerint a kemence „tume” lett. Azon a napon rabbi Eliezer – döntvényei helyességének igazolására – megválaszolta a világ minden kétséges kérdését. Társai azonban nem fogadták el. 

Rabbi Eliezer saját védelmére azt mondta nekik: ha igazam van, érveljen mellettem a szentjánoskenyérfa. Erre a fa felemelkedett helyéről és arrébb ment 100 ámát (métert). 

Mondták neki: egy fa nem igazolhatja döntésedet. 

Erre mondta társainak: ha az igazság az én oldalamon van, érveljen mellettem a Jordán vize. Erre a víz folyásának iránya megváltozott és forrása felé kezdett folyni. 

Társai mondták neki: ne használd bizonyítéknak a folyót! 

Mire rabbi Eliezer így szólt: akkor tanúskodjon mellettem a Tanház fala. Erre a falak dőlni kezdtek.

Rabbi Jehosuá a rájuk dőlő falakra kiáltott: ha vita van köztünk, miért avatkoztok bele? Erre a falak – rabbi Jehosua tiszteletére való tekintettel – nem dőltek tovább, de Eliezer tiszteletére nem is egyenesedtek ki. 

Erre mondta rabbi Eliezer: ha igazságom van, az ég érveljen mellettem! 

Erre egy égi hang hallatszott: Mi bajotok van rabbi Eliezerrel? Mindenben, amit mond, igaza van! 

Erre rabbi Jehosua felpattant helyéről és mondta: „nem az égben van!” 

Mi jelent az, hogy nem az égben van? Mondta erre rabbi Jirmijachu: Miután megkaptuk a Tórát a Szináj-hegyen, nem figyelünk égi hangra. Ugyanis az áll a Tórában: „kövesd a többséget”. 

Mentek és találkoztak Elijachuval (Illés prófétával). Kérdezték tőle: mit csinál az Örökkévaló? Elijachu válaszolt: elmosolyodott azon, amit mondtatok és ezt mondta: „Legyőztek a fiaim!”.

Azon a napon előhoztak mindent, amit Eliezer rabbi előbb tisztának tartott. Tűzben elégették és őt kiközösítették. Kérdezték egymástól: ki menjen, hogy tudassa vele? 

Mondta rabbi Akiva: majd megyek és elmondom neki. Társai figyelmeztették: csak akkor menjen, ha eléggé felkészült, előfordulhat ugyanis, hogy amint kimondta rabbi Eliezernek a végzést, az egész világot lerombolhatja az Ég. 

Mit csinált erre rabbi Akiva? Fekete ruhát és taleszt vett magára, leült Eliezer rabbi mellé 4 ámá távolságra (mert nem volt szabad megközelíteni azt, akit kiközösítettek). Kérdezte rabbi Eliezer rabbi Akivát: miben különbözik ez a nap, hogy távol ültél le tőlem? Mondta erre Akiva rabbi: úgy tűnik, társaid eltávolodtak tőled. 

Rabbi Eliezer megtépte ruháját, levette cipőjét, leült a földre és zokogott, folytak könnyei. Ekkor a világ sújtva lett az olaj-, a búza- és a rozstermés egyharmadával. A nők kezében elromlott a dagasztott tészta. Borzasztó volt, mert amire rabbi Eliezer ránézett, az elégett. 

Amikor ez történt, Rabban Gamliel csónakban ült, s jött egy hullám, hogy elnyelje. Mondta erre: úgy tűnik, ez rabbi Eliezer miatt van. Mondott egy imát: Világ Ura, ismert dolog előtted: nem magam miatt adtam beleegyezésemet kiközösítésére, nem is házam miatt, hanem miattad tettem, hogy ne legyen vita Izraelben. Erre a Kineret-tó lecsillapodott. 

Ima Salom, Rabban Gamliel lánya, rabbi Eliezer felesége nem hagyta férjét, hogy leboruljon, nehogy annál is nagyobb szerencsétlenség jöjjön a világra. Jött egy szegény, kenyeret kért és Ima Salom adott neki. Rabbi Eliezer egyedül maradva leborult. Bejött felesége, férjét leborulva látva, rákiáltott: megölted apámat! Azon nyomban felhangzott a sófár és jelezte: meghalt Rabban Gamliel. A rabbi kérdezte a feleségét: honnan tudod, hogy atyád halott? Mire ezt válaszolta az asszony: Apámtól, Rabban Gamlieltől tudom, hogy minden ajtót bezárul egyszer, de a szív fájdalmának ajtaja soha sem zárul be. (Talmud Bava Mecia perek 4. alapján a talmudi szöveg felhasználásával.)

„Nehogy legyen köztetek gyökér, amely mérget és ürmöt hajt” (V.M. 29/17).

A „….gyökér, mely mérget és ürmöt hajt” szavainak első betűi a sófár kifejezést adják. A sófár a ros hásánái bűnbánó napok elengedhetetlen tartozéka. A sófár hangja „kigyomlálja az emberek szívéből mindazon haszontalan gyökereket, melyek testüknek és lelküknek is egyaránt ártalmasok”.