06.09. 20:21, kimenete: 06.10. 21:41 
– Látszólag minden elveszett! És mint annyiszor a történelemben, megtörtént a csoda! Ahogy Thomas Dylan, (más kontextusban) megfogalmazta versében: „Minden széthull, de ellenállnak ők; és nem vesz rajtuk erőt a halál!” – írja aktuális páros hetiszakaszunk, a Behár-Behukotáj kapcsán az újpesti főrabbi.
„...visszaváltást engedjetek a föld számára.”
(III.M. 25:23)
A zsidó nép negyvenéves pusztai vándorlás után Józsua vezetésével átkel a Jordánon és belép az Ígéret Földjére. Két ikonikus város, Jerikó és Áj kalandos elfoglalása után sort kerítettek az ország felosztására, „…sors útján való birtokul” (Józs.14/2) a törzsek száma szerint. A „sors útján” az isteni akarat teljesítésére, a „birtokul” pedig a földterület örök időkre szóló birtoklására és arra utal, hogy az elidegeníthetetlen. Ha valaki a későbbiekben „eladta” a földjét, az nem számított végleges eladásnak, csupán bérleti szerződésnek annyi évre, amennyi még hátra volt a „jóbél-év” (jubiláris 50 év) beköszöntéig, amikor ugyanis mindenki (vagy örökösei) visszaváltás által visszakapta eredeti örökségét. A törvénynek volt egy posztulátuma: „Ha elszegényedik testvéred és elad birtokából, akkor jöjjön rokona, aki legközelebb áll hozzá és váltsa vissza testvérének eladott birtokát.” (u.o.25/25.)
A zsidó történelem érdekes példákkal igazolta a törvény betartásának posszibilis és plauzibilis lehetőségét.
I. e. 587.ben történt. Nabukadnecár, Babilónia királya hadseregével körülzárja, ostrom alatt tartja Jeruzsálem városát. Jeremiás próféta „árulás vádjával” Cidkijáhu király börtönében senyved. A király vádja: „Miért prófétáltad, hogy azt mondja az Örökkévaló: Ezt a várost a babilóniai király kezébe adom, és ő elfoglalja azt.” (Jer. 32/3.) Ekkor álmában megjelenik nagybátyja Jeruzsálemből és kéri, váltsa ki ősi jussát, melyhez elsőbbségi joga van, nehogy idegen tulajdonba kerüljön.
Az álom beigazolódik: „Csakugyan eljött hozzám nagybátyámnak fia Hánámél, és Isten szava szerint az őrség udvarában így szólott hozzám: Vásárold meg földemet, amely Anatotban van, Benjamin országrészében, mert tied az öröklés joga és téged illet a megváltás, szerezd meg azt, és én tudtam, hogy ez Isten igéje szerint van.” (Jer. 32/8.)
Abban a lehetetlen és bizarr helyzetben, amikor órák kérdése, hogy elesik a város, amikor kérdéses, hogy egyáltalán életbe marad, a próféta megvásárolja. Hét ezüst sekelt és tíz ezüst pénzt fizet a földért. Hívatja szolgáját Barukot, Néria fiát, és utasításba hagyja: „…Vedd ezt a vétellevelet, és helyezd el cserépedénybe, hogy tartós legyen hosszú időn át” (uo. 14).
Jeremiás súlyos lelki válságában megszólítja Istent: „Íme, az ostromtöltések elérték a várost, hogy elfoglalják, és a város nemsokára a kaldeusok kezébe kerül, akik megostromolják ezt karddal, éhséggel és a dögvésszel, és bekövetkezik minden amit mondtál és íme Te is látod és Te most azt mondod nekem Uram, Istenem vásárold meg magadnak ezüstön és rendelj tanukat, pedig a város a kaldeusok kezébe kerül! (u.o. 32/24-25.) Éa megjön a válasz: „íme, Én vagyok az Örökkévaló, minden élő lénynek Istene, vajon van-e valami, ami tőlem ki nem telik?” (u.o.32/27.)
A történet folytatása ismert! Jeruzsálem elesik. Juda, Benjamin és Levi törzs tagjait babilóniai fogságba viszik. Látszólag minden elveszett! …és mint annyiszor a történelemben, megtörtént a csoda! Ahogy Thomas Dylan (más kontextusban) megfogalmazta versében: „Minden széthull, de ellenállnak ők; és nem vesz rajtuk erőt a halál!”
Mindössze ötven év babilóniai „fogság” után bekövetkezik a hihetetlen, váratlan és felfoghatatlan fordulat: „..és Kores (Xerxes) királyának első évében beteljesedett az Örökkévaló igéje Jeremiás (Jirmijahu) szájából…” (Ezra 1/1).
Kores király a Szentélyből elrabolt közel 2000 arany kegytárggyal és hathatós anyagi hozzájárulással visszatelepíti a zsidó népet országába az utasítással:
„..menjen fel Jeruzsálembe, amely Jehudában van és építse fel a házat az Örökkévalónak Izrael Istenének, aki Jeruzsálemben van” (u.o. 3.).
„Íme, nem szunnyad s nem alszik Izrael őrzője!” (Zsolt. 121/4)
