Szerdócz Ervin: Mi való előbbre egy vezető esetén?

– A zsidók genetikai identitásukat a közös Ősapáktól és Ősanyáktól való származásuk által kapták. Ez tény, nem választás kérdése volt. És jött a választás a Szináj-hegy lábánál: a Tóra átvétele vagy elutasítása. A zsidók ugyanis a Tóra átvételével Istenhitet, második identitást választottak – írja aktuális hetiszakaszunk, a Bámidbár kapcsán az újpesti főrabbi.

„És szólt az Örökkévaló Szináj pusztájában…”
(IV.M.1/1.)

„A harmadik hónapban, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom országából, e napon jutottak el Szináj pusztájába” (II. M. 19/1). Félúton a fizikai és szellemi szolgaság, valamint a saját országban megélt szabad élet között, a zsidó nép letáborozott a Szináj-hegy lábánál. 

A zsidók genetikai identitásukat a közös Ősapáktól és Ősanyáktól való származásuk által kapták. Ez tény, nem választás kérdése volt. Rabbi Jákob ben Ásher (1269-1343) szerint genetikailag „erősek” voltak: „egy emberként, egy szívvel megőrizték ősi neveiket, nyelvüket, egymásról nem beszéltek rosszat és erkölcsös életet éltek". És jött a választás a Szináj-hegy lábánál: a Tóra átvétele, törvényeinek és rendeleteinek elfogadása, vagy elutasítása. A zsidók ugyanis a Tóra átvételével Istenhitet, második identitást választottak!

Ez nem ment könnyen. A Tóra elfogadása és vele az Egy Isten kérdése megzavarta őket. Zúgolódni kezdtek, visszakívánkoztak Egyiptomba. Bölcseink szerint a Tóra „igáját”, ami a választás kérdése volt, nem vették örömmel magukra. Isten a választás lehetőségét nem is a nép, hanem a három Ősapa – Ábrahám, Izsák és Jákob – érdemeire való tekintettel ajánlotta fel. A Tórát és ezzel vallási identitásukat csak Isten ösztökélésére voltak hajlandók elfogadni. 

A hagyomány szerint a Teremtő a népe fölé emelte a Szináj-hegyet,és megfenyegette őket: kitépi a hegyet és rájuk borítja, ha megtagadják a Tóra elfogadását.

„Rabbi Jochanan mondta: vita volt Rábbán Simeon ben Gamliel és a rabbik között. Rav Joszef azt mondta, hogy a Szináj jobb, míg Rábbán azt mondta: aki kitépi a hegyeket, az a jobb. [Babilóniából] kérdést küldtek oda [Izraelbe]: melyikük az előbbre való? Azt válaszolták nekik: Rav Joszef, aki azt mondta, hogy a Szináj jobb, ugyanis a mester szerint arra [a Szinájra, értsd: a Tórára] van szüksége mindenkinek, akinek búzája van.” (Horayot 14a)

A talmudi történet megértéséhez tudni kell, hogy az egykori Babilónia pumbeditai jesivája  – a kor legmagasabb szintű „vallási akadémiája” – választás előtt állt. 

A kérdés az volt: ki legyen az új vezető? Rav Joszéf, aki (Szináj) hegynyi tudást halmozott fel, vagy Rábbán, aki olyan éles ésszel és meggyőzőképességgel bírt, hogy – „kitépve a hegyet” – Rav Joszef hegynyi tudását is meg tudta ingatni. 

Mi való előbbre egy vezető esetén? A kritika nélkül elfogadó „passzív” tudás? Vagy a mindent megkérdőjelező, mindent kritikával fogadó, mindent részletében vizsgáló, aktív tanulásban kiteljesedő tudás? 

Izrael bölcsei úgy tartották, Rav Joszef, a nagytudású „Szináj” előbbre való. „Arra van szüksége mindenkinek, akinek búzája van”, vagyis akinek nagy a tudása: nem kérdez másokat, nem vitázik, hatalmas „Ego” tudatával egymaga dönt. 

Ennek ellenére Babilónia bölcsei Rábbánt választották a pumbeditai jesiva élére. A „hegyet kitépő” kritikai, analitikus, helyzethez alkalmazkodó, mások véleményét meghallgató, tanácsokat elfogadó attitűdöt!

Hogyan választották meg Pzysha új rabbiját? 

A pzyshai Jákob Jichák Rabinowicz (1765-1814) rabbi halála után a hívei bizonytalanok voltak, hogy kit válasszanak vezető rabbijuknak. Megkérdezték erről Szimche Bunám Bonhard (1765-1827) patikust, aki ezt válaszolta: 

– Egy pásztor a birkáit legeltette a határban. Nagyon fáradt volt, földre rogyott és elaludt. Éjfélkor ébredt fel. Telihold ragyogott az égen, az éjszaka hűvös volt és tiszta. Hirtelen eszébe jutottak a birkái, és úgy érezte, megáll a szívverése. Körülnézett, s látta, hogy az állatok néhány lépésnyire egymáshoz préselődve feküdtek előtte, mintha a karámjukban volnának. Megszámlálta őket, egy sem hiányzott. Felkiáltott: „Szeretett Istenem, hogy tudnám én ezt neked meghálálni! Bízd rám bárányaidat, és én úgy fogok vigyázni rájuk, mint a szemem fényére." Ti is ilyen pásztort keressetek! 

Ezt hallván Abele Neustadter rabbi – aki régen kabbalára tanította Jákob Jichák Rabinowiczot, és akit az egybegyűltek közül sokan a hajdani rabbi utódjának tartottak – felállt a székéről és beültette a patikust. Így lett Pzysha új rabbija Szimcha Bunem Bonhard!

Aki érti, megérti!