– Hat dolog van, amit gyűlöl az Örökkévaló! Ebből négy a rossz beszéd változatai: „hamis nyelv, hazugság lehelője, hamis tanú, és aki viszályt indít testvérek között – idézi az újpesti főrabbi a Példabeszédek könyvét a soron következő hetiszakaszunk, a Tázria kapcsán.
„…törvény a poklosságtól megtisztulása napján...”
(III.M. 14/1-2.)
Bölcseink szerint a poklosság (lepra) a helytelen viselkedés miatt támadta meg az embert, elsősorban a helytelen beszéd (rossznyelvűség) következményeként. A tórai hagyomány a „mecorát”-t (poklosságot) nem pusztán betegségként értelmezi, hanem erkölcsi kontextusba is helyezi olyan értelemben, hogy forrásának a rosszindulatú beszédet tartja.
A „mecorá” kifejezés három szótagra tagolható: „moci”, „sém” és „rá”, és ez arra a bűnre utal, ha valaki rosszat beszél, pletykát mond, valamint ha rossz hírét kelti felebarátjának. Salamon példabeszédei szerint: „Hat dolog van, amit gyűlöl az Örökkévaló!”. Ebből négy a rossz beszéd változatai: „hamis nyelv, hazugság lehelője, hamis tanú, és aki viszályt indít testvérek között” (6/16).
Egyszer egy kereskedő az utcát járva értékes portékát kínált fennhangon hirdetve: „ki akar élet-elixírt?".
Ezt hallva Jánnáj rabbi azonnal vásárolni akart a termékből. A kereskedő azonban visszautasította azzal, hogy neki ilyesmire nincs szüksége. Jánnáj rabbi nagyon elcsodálkozott, mire a kereskedő a 34. zsoltárt (13-14) idézte:
„Ki az az ember, aki életet kíván, szereti élete napjait, hogy jót lásson? Óvd meg nyelvedet a rossztól, és ajkaidat a csalárd beszédtől!”
Ráv Jánnáj ekkor nagy boldogságot érzett és kijelentette: „egész életemben mondtam ezt a verset, de nem értettem meg az egyszerű jelentését, egészen addig, míg a kereskedő el nem magyarázta” (Vájikrá rábbá 16:2).
Jakob ben Wolf Kranz, a híres dubnói Mággid (1741-1804) – újraértelmezve a történet tanulságát – kijelentette: „A helyes beszéd és a hosszabb, jobb minőségű élet között valóban van összefüggés… De a jobb (hosszabb) élet nem a jutalma, hanem természetes következménye annak, ha az ember kerüli a rosszindulatú beszédet, a losen hárát, mert ezzel elkerüli az abból fakadó indulatokat, és az értelmetlen és felesleges konfliktusokat".
Rav Szafra nevében Rav Dimi mondta: „soha ne beszéljen az ember embertársa pozitívumairól mások jelenlétében, mert ezáltal végül óhatatlanul előjönnek a negatívumok is… Még Mirjám, Mózes nővére is beleesett a rossznyelvűség vétkébe, rossz hírét keltve testvérének (Arachin 16a.).
A Jeruzsálemi Talmud Bráhot 63b. szerint „minden beszélgetés (lehetőségében) rossz, kivéve, ha a Tóráról szól, és minden hallgatás jó, kivéve a Tóra szavaival kapcsolatban. Hiszen ez áll: figyelj, és halld, Izrael” (V.M. 27:9)
Rabban Gámliél mondta: „aki túl sokat beszél, bűnt hoz magára”. (Ávot 1:17)
Salamon király mondta: „még a bolond is bölcsnek számít, ha csendben marad” (Mislé 17:28). Jehosuá ben Práchjá mondta: „…minden embert jó oldaláról ítélj meg!” (Ávot 1/6) A „losen hárá” elkerülésének egyik lehetősége, ha az ember erősíti magában a jóindulatot.
Mi hát a megoldás?
Lévi Jichák rabbi (1740-1809) egy szombat délután Berdicsev utcáin sétált, és egy dohányzó zsidóba ütközött.
– Kedves barátom – szólította meg a rabbi –, talán elfelejtetted, hogy ma sábesz van?
– Nem! Tudom, hogy sábesz van – válaszolta az ember.
– Akkor talán nem vagy tisztában azzal, hogy dohányzol? – faggatta a rabbi.
Az ember összecsapta a kezét:
– Rebbe, el tudod képzelni, hogy nem tudom, hogy dohányzom?!
Erre Lévi Jichák rabbi már-már könyörgésbe kezdett.
– Akkor talán azt felejtetted el, vagy esetleg nem is tanultad meg soha, hogy tilos szombaton dohányozni?
De az ember nem hagyta annyiban:
– Természetesen tudom, hogy tilos dohányozni sábeszkor.
Ekkor a Rebbe az égre nézett és így szólt:
– Világ Ura, mit szólsz Izrael népéhez? Ennek a zsidónak minden lehetőséget megadtam, hogy hazudjon, és ezzel próbálja enyhíteni elkövetett bűnének súlyát, de ő elutasította ezt. Nincs a világon ehhez fogható becsületesség, ez az Eljövendő Világhoz (Olám Hábá), az Igazság Világához tartozik!
