Szerdócz Ervin: Hogyan lehet a „gyengébb" nő az „erős” férfi segítőtársa?

– Férfinak segítőtárs? „Gyengébb” nem az „erős” férfi mellé segítőtársnak? Hogyan segíthet a „gyenge” az erősnek? És miben? – teszi föl a kérdéseket az újpesti főrabbi a hetiszakaszunk, a Brésit kapcsán. 

„….férfinak és nőnek teremtette őket…..”
(I.M. 1/27.) 

Örök talány: férfi és nő! Teljesen másak és teljesen másmilyennek teremtette őket Isten. Vonzás és taszítás! Se vele, se nélküle….! „Nem jó, hogy az ember (férfi) egyedül legyen, alkotok neki hozzá való segítőtársat.” ( I.M.2/18)

Férfinak segítőtárs? „Gyengébb" nem az „erős” férfi mellé segítőtársnak? Hogyan segíthet a „gyenge” az erősnek? És miben?

A reggeli ima kezdetén külön áldás van férfinak és nőnek. A férfiak azt mondják: „Áldott vagy Te, aki nem teremtett nőnek!” A nők azt mondják: „Áldott vagy Te, aki kedvére teremtett!” Teljes zavar! A férfi hálás Istenének, hogy nem született nőnek! A nő hálás, hogy Isten kedvére teremtette! E szerint csak a nőt teremtette kedvére Isten?

További áldás: „Áldott vagy te, aki irányítja a férfi lépteit!” Egyre zavarosabb! E szerint Isten csak a férfi lépteit irányítja? A nőnek nincsen szüksége irányításra, önmagát irányítja megérzése alapján! Irányítja önmagát és férfitársát a felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, félelmetes női képességgel, aminek a neve: INTUICIÓ! 

 „Az asszony hozza az áldást, az asszony miatt kerüli a baj a házat; az asszonnyal jön a boldogság."

Tiszteljétek az asszonyt, mondta rabbi Chelbo, ne csak szeressétek. Tiszteljétek asszonyaitokat,  mondta máskor Rovo, a nagy zsidó bölcs a machuzabeli zsidóknak, mert csak így lesztek erősekké és gazdagokká.” (Gyöngyszemek a Talmudból) 

***

Egyszer szárazság volt és a bölcsek két rabbit küldtek rabbi Abba Chilkijáhúhoz, hogy imádkozzon esőért. Nem találták otthon, ezért kimentek a mezőre, ahol szántott. Köszöntötték, de ő nem felelt. Estefelé fát vett vállára, másik kezében ruháját vitte. Bogáncsok között járva felemelte ruháját. Szárazföldön mezítláb járt, folyóhoz érve felvette a saruját. Hazaérve a felesége díszesen öltözve jött elébe. Házához érve előreengedte feleséget és ő ment utána, végül betessékelte a rabbikat. Leült az asztalhoz enni, de a rabbikat nem kínálta. A nagyobbik fiának egy, a kisebbik fiának két szelet kenyeret adott. Evés után azt mondta feleségének: 

– Tudom, azért jöttek, hogy imádkozzam esőért. Gyere, menjünk a padlásra, hogy ott imádkozzunk, a rabbik ne tudják meg, hogy Isten a mi imánkra adja az esőt. 

Fölmentek a padlásszobába, egyik sarokban ő, a másikban felesége imádkoztak. Felhő keletkezett azon az oldalon, melyen felesége volt. Azután lementek vendégeikhez és barátságos beszédbe kezdtek, kérdezve látogatásuk céljára. Elmondták, hogy bölcseik kérték, imádkozzon esőért. 

A rabbi ezt mondta: hála Istennek, már nincsen szükség imánkra, mert már eleredt. A rabbik szóban megerősítették meggyőződésüket, hogy imájára jött meg az eső. Majd kérték, magyarázza meg furcsa viselkedését. 

Kérdezték: miért nem válaszolt köszönésükre?
Rabbi Abba erre mondta: „Napszámos vagyok, tudom, ha valakivel szóba eredek, megzavarta volna munkámat, megrövidítve béradómat". 

– Miért vitted válladon a fát, a ruhát viszont kezedben? 

– A ruhát kölcsönkértem, ha a fát a ruhán vittem volna, megrongáltam volna felebarátom tulajdonát. 

– Miért mentél mezítláb, a folyóhoz érve viszont miért vetted fel a sarudat? 

– A szárazföldön magam elé nézek. Látom az akadályt, amiben megbotolhatok. A vízben viszont nem látom, mire lépek. 

– Miért emelted meg ingedet bogáncsok között járva, hisz azok megsebezhetik lábad? 

– A lábamon a bogáncs okozta sérülés meggyógyul magától. A ruha viszont elszakadhat és „nem gyógyíthatom” meg. 

– Miért jött a feleséged díszes ruhában eléd? 

– Azért, hogy tessék nekem, és ne gondoljak más nőre. 

– Miért engedted előre feleséged, követted és csak utána mehettünk mi ketten? 

– Nem ismerem a  jellemeteket, ezért közé és közétek álltam. 

– Miért nem kínáltál minket eledellel? 

– Alig volt elég ennivaló családom részére. Ha megkínáltalak volna benneteket, csalás lett volna részemről, szívemben azt kívántam volna, hogy bárcsak ne fogadnátok el. 

– Miért adtál nagyobbik fiadnak egy szelet kenyeret, a kisebbnek viszont kettőt? 

– Nagyobbik fiam itthon tartózkodott. Ehetett bármikor, amikor éhes volt. Kisebb fiam viszont iskolában volt, nem ehetett kedve szerint. 

– Végül miért lett felhő azon az oldalon, melyen feleséged imádkozott? 

– Mert neki nagyobb érdeme van. Ő eledelt ad a szegényeknek. Én csak pénzt. A pénzért vehet ennivalót, de az külön fáradtságba kerül. (Taanit 19a.)

 ***

„Ha eszel a tudás fájáról, meghalsz te azon a napon!” – hangzott Isten parancsa Ádámhoz. Éva evett, mégsem halt meg. Még élt kilencszázharminc évig. Mi változtatta meg Isten akaratát?
Éva!
Mikor Isten tilalma elhangzott, Ádám még egyedül volt a földön. Mikor evett a fa gyümölcséből, már mellette volt Éva. Ezért nem hajtotta végre Isten a büntetést, ezért nem halt meg Ádám, ezért nem teljesült Isten szava.

Ádám megmaradt. De csak Éva miatt. Éva is megmaradt, pedig ő evett először és utána adott Ádámnak! Éva miért nem halt meg? Azért, hogy ne hagyja egyedül, támasz és hozzávaló segítőtárs nélkül a hitvesét!! 

Igen! Az asszony, a férfi társa, támasza és irányítója! De nem barátja! Örök dichotómia: „Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?”    (Karinthy Frigyes)