A XII. századi orleans-i rabbi, Joseph Ben Isaac Bekhor Shor azt tanította, hogy mivel a szivárvány az Isten és emberek között kötött szövetség jelképe, amikor feltűnik az égen, akkora szivárványban Isten önmagát mutatja meg – írja az újpesti főrabbi az e hét szombattól olvasandó hetiszakaszunk, a Noáh kapcsán.
„…Noé igaz, jámbor férfiú volt a maga nemzedékében...”
(I.M. 6/9.)
Rabbi Joszé kérdezte, hogy mit jelent:
– „mert olyanok ezek nekem, mint Noé vizei...”? (Jesája 54:9);
– „… és mondta az Örökkévaló: „minden élő testnek elérkezett a vége előttem, …”. (I.M. 6:13);
– Noé akkor csak annyit kérdezett: „és velem mi teszel”? Mire a Teremtő ezt válaszolta: „megkötöm szövetségemet veled… készíts magadnak bárkát” (uo.6:18, 14);
– „Noé felelős volt a világért, de nem fohászkodott érte, a víz pedig elpusztította az emberiséget, ezért nevezik „Noé vizeinek”. (Kiddusin 40a).
Mestereink tanították: amikor a bárkát elhagyó Noé meglátta, hogy a világ elpusztult, sírva gyászolni kezdett:
– Világ Ura, könyörületesnek neveznek Téged, annak kellett volna lenned teremtményeiddel!
Isten válaszolt: „Te ostoba pásztor! Most mondod ezt nekem? Miért nem akkor szóltál, amikor megmondtam neked, hogy egyedül téged láttalak igaznak, vagy amikor szóltam neked, özönvizet hozok az emberekre? Vagy akkor, amikor bárka építésére utasítottalak? Folyamatosan halogattam a végrehajtást, és azt mondogattam: „mikor fog Noé kegyelmet kérni a világnak”? Te most, a világ pusztulása után nyitod ki a szádat, hogy Hozzám kiláts?” (Zohár B’résit 254b).
De hiszen írásban ez áll: „Noé igaz ember volt, tökéletes a nemzedékében”!
Rabbi Tarfon mondta erre: „Noé amennyiben más nemzedékben élt volna, akkor nem számított volna igaznak.”
„És az Örökkévaló mondotta: ne maradjon szellemem az emberben örökké, mivel ő is csak test, azért legyenek napjai százhúsz év.” (6:3).
Mose ben Jákob ibn Ezra (1055-1139) granadai költő, filozófus, író szerint Isten az ember születéskor várható legmagasabb élettartamát határozza meg százhúsz esztendőben.
Nahmanidész, azaz rabbi Mósé ben Nahman (1194-1270) akkoi orvos, Tóra és Talmud kommentátor, filozófus, apologetikus, költő szerint a szöveget úgy kell értelmezni, hogy Isten százhúsz évet adott Noénak, hogy megépítse az emberiség túlélését jelentő bárkát, de emellett időt adott arra is, hogy visszaterelje embertársait a helyes életmódra, ezáltal esélyt adva az emberiségnek, a megtérésre, jobbá válásra.” (Zohár Vájikrá 14b-15a alapján)
„Noé igaz, jámbor (jó) férfiú volt a maga nemzedékében.” (I.M. 6/9)
Rabban ben Bar-Chaha kérdezte: van -e különbség az „igazak” és az „igaz-jók” között?
Erre Ula rabbi válaszolt: „igazak” azok, akik igaz módon viselkednek Istennel. Ezzel szemben az „igaz-jók” azok, akik Istennel és az emberekkel egyaránt igazak. „Igaznak” lenni azt jelenti, hogy az illető segítőkész és jótékonykodik. „Igaz-jó” az, aki segítőkész és jótékonykodik, de figyelmezteti szomszédját, hogy ne szegje meg Isten parancsolatjait. (Kiddusin 40b)
„Ívemet helyeztem a felhőbe, hogy legyen a szövetség jele köztem és a föld között.” ( uo.9:13)
Rabbi Joseph Ben Isaac Bekhor Shor (Orleans, XII. sz.) tanította: A szivárvány az Isten és emberek között kötött szövetség jelképe, amikor feltűnik az égen, akkor Isten önmagát mutatja meg: „olyan volt, mint a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős napon, olyan volt a ragyogás köröskörül. Ez az Örökkévaló dicsőségének formája,…..” (Jehezkél 1:28).
„Rabbi Jehosua ben Lévi az Édenkertben találkozott Simon bár Johájjal, aki tizenhárom aranyasztalon ült. Megkérdezte: te vagy Lévi fia”? Igen, szólt a válasz. Láttál az életed során szivárványt? Igen, láttam, mondta Rabbi Jehosua. Akkor te nem lehetsz Lévi fia!
A teljesen igaz emberek nem láthatnak szivárványt, ugyanis az annak a jele, hogy gondok vannak a világon, és Isten csak az emberekkel kötött szövetsége okán nem rombolja azt le azt.
Rabbi Jehosua életében valójában nem volt szivárvány, csak szerénységből állította az ellenkezőjét, nehogy úgy tűnjön, hogy önmagát igaz, jámbor emberként akarja feltüntetni (Talmud Ketubot 77b).
