Őseink, felmenőink hosszú sora tapasztalta már a reménytelenségbe taszítottság érzését, de az abból való megváltásét, szabadulásét is. Niszán hónap nem egyszerűen a fizikai szabadulást jelenti, hanem az Isten iránti alázat újjászületését is – írja az újpesti főrabbi.
„Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első nektek az év hónapjai közt.”
(II.M. 12:2)
„Ez a hónap...”, niszán, a csodák hónapja! „A hónapok kezdete... ” Ilyen értelemben a viszonylagos és az esetleges jövő „rendje” szerint az új lehetőségek kezdete!
A Tóra parancsát követve ősszel, tisri hónap elsejétől a zsidó hagyomány spirituális Újévet tart! Tisri a megtisztulás, megtérés, a kegyelem hónapja: „mert ezen a napon engesztelést szerez nektek, hogy megtisztítson benneteket össze bűnötöktől; akkor lesztek tiszták az Örökkévaló előtt!” (III.M. 16/30) A vétkes, engesztelést nyer Istentől, és megtisztul az által, hogy rendezi másokon ejtett sérelmeket és megbocsát embertársainak, akik rajta ejtettek sérelmeket!
Niszán hónap egészen más! A „hónapok kezdete”, „áviv” a spirituális tavasz, a megújulás és az új elfogadása kezdetének hónapja. A „niszán” név szerepel Eszter könyvében (3/7), mint a gonosz sorvetés feletti győzelem kezdete! A „niszán” szerepel Nehemjá könyvében is. A próféta ebben a hónapban kap engedélyt Artahsasztá királytól, hogy visszatérjen Jeruzsálembe: „atyáim sírjainak városába, hogy felépítsem!” (Nehemia2/1-5). Niszán ilyen értelemben a megszabadulás, a szabadság csodájának hónapja: „Niszánban váltattak meg Egyiptomból, és a jövőbeni teljes megváltás (geulá selémá) is Niszánban lesz”. (Talmud Ros Hásáná11.)
Niszán hónappal kapcsolatosan mondta Rés Lakis rabbi: „nincs hatalma a Gyehenna tüzének Izrael vétkesei felett”. Úgy vélte, hogy ha az oltáron – amely mindössze nagyon vékony (egy dénár) arannyal volt bevonva – nem fogott a tűz, akkor Izrael vétkeseire mennyivel inkább igaz ez, hiszen telve vannak teljesített micvákkal (parancsokkal), mint a gránátalma magokkal” (Hágigá 27a).
Niszán hónap Isten megszólításának és pozitív válaszának hónapja: „És kiáltottunk (imádkoztunk) az Örökkévalóhoz, őseink Istenéhez, és az Örökkévaló hallgatott hangunkra, látta nyomorúságunkat, vesződségünket és szorongatásunkat” (5Mózes 26:6).
Niszán hónapban a „kiáltás” (ima) különleges jelentőséggel bír!
Izrael népe Egyiptomban a „szolgaság házában” (II.M. 20/2) senkire és semmire sem számíthatott, csak Istenükre. Az önmagát istennek tartó Fáraó, a hatalom szimbóluma és képviselője, megkérdőjelezte Isten létét: „ki az Örökkévaló, hogy hallgassak a hangjára?” (2Mózes 5:2). Ekkor történt: „És kiáltottunk (imádkoztunk) az Örökkévalóhoz…” Isten válasza: „Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezetlek Egyiptom országából, a rabszolgaság házából”.
Őseink, felemenőink hosszú sora tapasztalta már a reménytelenségbe taszítottság érzését, de az abból való megváltásét, szabadulásét is. Niszán hónap nem egyszerűen a fizikai szabadulást jelenti, hanem az Isten iránti alázat újjászületését is.
Niszán hozza el a fizikai és lelki megújulás megvalósulását.
