Szerdócz Ervin: A királysághoz ész, szív és tisztelet kell

– A Király (Melech) szóból három fogalom olvasható ki: AGY (moách), SZÍV (lév) és TISZTELET (koved). Ebben a kontextusban két entitás, József és Jehuda dialektikájának dinamikája „királyi” megmérettetéssé szublimálódik. A Juda és  József közötti dialógusban e három fogalom összessége hozhat békés megoldást – írja a Vájigás hetiszakasz kapcsán az újpesti főrabbi.

„Ekkor eléje lépett Jehuda.”
(I.M. 44/18.)

Jákob fiai Juda tanácsára eladják testvérüket, Józsefet, aki Egyiptomba kerül. (I.M.37/26-27.) Józsefet gyűlölték és egyben irigyelték testvérei különcsége, mássága és tehetsége miatt, de féltek is tőle, mert átlátott rajtuk. Ezért megszabadultak tőle. József eltűnik életükből, nem tudják mi lett vele. Telnek az évek. A sors és Isten akaratából a testvérek találkoznak. József Egyiptom alkirálya. Kiváltságos hatalommal rendelkezik. Testvérei kényszerből, élelemért jönnek Egyiptom országába, mivel Kánaánban éhhalál fenyegeti a családot az évekig tartó aszály miatt. 

József a hatalom csúcsán szembesül múltjával. Rájön, hogy mindent megkapott, amit emberi mértékkel elérhet valaki… De… Magányos maradt, család és testvérek nélkül. Bűntudata lesz. Testvéreinek is bűntudata van, de nem ismerik fel Egyiptom alkirályában Józsefet. A történet drámaiságában ott lebeg a szembesülés, az elszámolás tektonikája.

A bűntudat súlyos, pszichés probléma. Sigmund Freudtól, a pszichoanalízis kifejlesztőjétől tudjuk, hogy a bűntudat nemcsak a tudatot befolyásolja, de a tudatalattit is. Mindenre hatással lesz: a bűntudat megváltoztatja az ember „természetét”, így a történetben József és testvérei természetét is. Sigmund Freud óta tudjuk, hogy a megoldás, a túllépés egyedüli eszköze a probléma „kibeszélése”, a dialógus. 

Lám – nem véletlen –, ez következik a bibliai történet kiteljesedésében is. Júda és József párbeszédbe kezdenek. Drámai dialógus, melyet bölcseink két király paradigmaváltásának tartanak. Különös! Miért pont királyok?! 

József abszolút fölényes, míg Juda és a testvérek abszolút kiszolgáltatott helyzetben vannak. Hol van Juda királyi státusza a tényleges hatalommal rendelkező Józseféhez képest!?

A magyarázat fantasztikus és megható. A Király, „Melech”, szóban három fogalom olvasható ki: AGY („moách”), SZÍV („lév”) és TISZTELET („koved”). A „királysághoz” ész, szív és tisztelet kell. A Juda–József dialógusban e három fogalom összessége hozhat békés megoldást.

Kabbala (205b) felteszi a kérdést: Mit jelent az „előlépett” szó a dialógus kezdetén? A válasz: „két világ találkozása”. Hogyan kell ezt érteni? 

A József név jelentése növekedés. József a növényeket, az eget szimbolizálja, ahogy a növények az ég felé nőnek. József jelképes Istenszolgálata az elkötelezett Tóratanulás: statikus attitűd.

Jehuda (Juda) jelentése: dicséret (ebben a kabbalai értelmezésben beletörődés), s egyben a föld és az élettelen tárgyak szímbóluma. Jelképes engedelmesség az örök és megváltoztathatatlan Isteni törvényekkel szemben: dinamikus attitűd. 

Kabbala (uo.) szerint a feszültség a testvérek között olyan szikrázó, hogy még a szolgálattevő angyalok figyelmét is felkeltik, akik ezt mondják: „Menjünk le, nézzük meg a bika és oroszlán beszélgetését.” A bika József attributuma, és az oroszlán Júda attributuma. Tudni kell, hogy a Bika és az Oroszlán szerepelnek Jehezkiel próféta trónszekér látomásában, ami által részeseivé válnak az isteni jelenlét hatalmának.

A párbeszéd ebben a kontextusban két entitás, József és Jehuda dialektikájának dinamikája „királyi” megmérettetéssé szublimálódik.

Az élőlények közül csak az ember rendelkezik a beszéd képességével. A beszéd, kimondott gondolat: az „ÉN”  megnyilvánulása a karakter tükröződése. A gondolat a tudat eszköze, mely a verbalitásban nyilvánul meg.

Bölcseink szerint „megszólal” Jehuda tudatalattija és felismeri az örökérvényű igazságot: „Szelíd szó csillapítja a haragot”. Karaktere viszont arra sarkalja, hogy harciasan védje saját és testvérei érdekeit. Kilép a sorból, a hatalom képviselője, József elé: „vajigás”, „előlép”, majd a szöveg szerint azt mondja: „kérlek, uram!” Eszerint mindenre kész: békés egyezkedésre, jogos védelemre, de harcias fellépésre is. A megoldás várat magára, de biztosíthatok mindenkit, hogy a kibontakozásból kiderül: „Szelíd szó csillapítja a haragot!”

Egyszer az aptai Avráhám Jehosuá Hesel és a rymanowi Menachem Mendel mesterüknél, a lublini Jaakov Jichák rabbinál, a „Látónál” tartózkodtak Lancutban. Ellenségeik hamis váddal bevádolták őket, így mindhármukat őrizetbe vették. Megegyeztek egymás között, hogy a kihallgatáson a rymanowi Menchem Mendel fog mindhármuk nevében beszélni, mert ő beszélte legjobban a hivatalos német nyelvet. 

A bíró megkérdezte:

– Mi a hivatásotok?
– A király szolgálata – válaszolta a rymanowi.
– Miféle királyé? – kérdezte a bíró.
– A Királyok Királyáé.
– És ti, két idegen, miért jöttetek Lancutba?
– Azért jöttünk, hogy az itt jelen levő lublini Jaakov Jichák rabbitól, akit „Látónak” neveznek, istenszolgálat iránti buzgóságot tanuljunk.
– És miért viseltek fehér köntöst?
– Kérünk, uram, a fehér a tisztességünk színe. 

Erre a bíró kihirdette a végzést: semmi dolga efféle igaz emberekkel, és szabadon bocsátotta őket.

József és testvéreinek múltjukban rekedt konfrontációja megoldását áthatja a „fehér”, a tisztesség... Biztosítva a történeten túlmutató békés megoldást!