Szerdócz Ervin: A hazugság életveszélyt jelent

Ha az „igazság” (héberül: emesz) szóból hiányzik a legkisebb számértékű „a” (alef) betű, a megmaradt két betű összeolvasva: „halál” (mesz). Aki egy keveset is elvesz az igazságból, halált hoz a világra – idézi egy bölcs rabbi tanítását az újpesti főrabbi az Áháré mot - Kedosim páros hetiszakasz kapcsán.

„…és ne hazudjatok egymás ellen.”
(III.M. 19/11.)

Van „kegyes hazugság, ami helyzettől függően megbocsátható, igazolható? Vagy abból kiindulva, hogy „Isten igazságra alapozta a világot”(Szanhedrin 64a), a hazugság tilalma abszolút értékű?

Smuel Adels rabbi (1555, Maharsha – 1631, Krakkó) szerint vissza kell térni a kezdetekhez: „Kezdetben teremtette Isten…” (I.M. 1/1). A tórai héber szöveg három első szavának utolsó betűi (alef, mem, táv) összeolvasva ezt a szót adják ki: „igazság” (emesz)! Ebből levezethető, hogy a hamis beszéd a világ létét aknázza alá.” Ugyanis ha az „igazság” (emesz) szóból hiányzik a legkisebb számértékű „a” (alef) betű, akkor a megmaradt két betű összeolvasva ezt jelenti: „halál” (mesz)! „Aki egy keveset is elvesz az igazságból, halált hoz a világra” – tanította a bölcs rabbi.

„Ráv mondta: nem létezik tiszta igazság a földön (értsd: nincs ember, aki csak igazat mondana). Ráv Táv: „Ha az egész világot nekem adnák, akkor sem hazudnék”. „Egyszer egy városban jártam, a neve Kusta (arámi nyelven: igazság). Ott az emberek sosem hazudnak és soha sem halnak meg kiszabott idejük előtt. Onnan vettem feleséget, aki két fiút szült. Egy nap feleségem hajat mosott a házban. Ekkor bekopogott egy szomszéd és az asszonyt kereste. Azt gondoltam, nem illik mondani, hogy az asszony hajat mos, ezért azt válaszoltam a szomszédnak, hogy nincs itthon. Erre meghalt mind a két fiam. A város lakói jöttek és kérdezték: mi történt? Erre elmondtam az igazságot. A város lakói azt válaszolták: kérünk, hagyd el a városunkat és ne hozz több halált az itt lakókra.” (Szanhedrin 97a)

A példázat szerint a „kegyes” hazugság nem megengedett, a hazugság életveszélyt jelent. De van példa a megengedett hazugságra is!

„A bölcsek három dologban elfogadhatónak, megengedhetőnek tartják eltérni az igazságtól! Ezek: a bölcsek szerénységében, a nemi élet kérdésében és a vendéglátás dolgában.” 

A bölcseknek megengedhető, ha szerénységből letagadják tudásuk egy részét. Nemi életre vonatkozó kérdésekre szabad hamis választ adni, amennyiben a valóság kimondásával kényelmetlen helyzetbe kerülne a megkérdezett. A vendéglátás kérdésében: ha egy bölcset megkérdeznek, hogy szívesen fogadta-e korábbi vendéglátója, attól tarthat, hogy pozitív válasza esetén nemkívánatos vendégek sora lepné el vendéglátóját. Tehát letagadhatja, hogy kedves vendéglátásban volt része. (Bává Metziá 23b-24a)

Josef Meir Weiss rabbi története Dovid Koffler haláláról

„– Rebe! Reb Dovid Koffler haldoklik! A rebbét kéreti!

Erre a szaploncai Josef Meir Weiss rabbi abbahagyta a tanítást, sietett a beteghez, hívei meg utána. Dovid Koffler megragadta a rabbi kezét:

– Könyörgöm, segítsen! Tudom, ha akar, akkor segíteni tud rajtam, hogy meggyógyuljak!

A rabbi szelíd hangján mondta: 

– Reb Dovid! Megesküszöm a kegyelmes Isten Nagy Szent nevére, hogy meg fogsz gyógyulni!

Néma csend lett a szobában… Még nem hallottak esküt rabbi szájából! De hogy Isten nevére… Ez elképzelhetetlen volt számukra. A beteg viszont megnyugodott, és a rabbi pedig indult vissza a tanházba. Az utca sarkáig sem ért a híveivel, amikor jött a samesz a szörnyű hírrel: 

– Reb Koffler halott! 

A rabbi ekkor csendes békés hangon ezt mondta: 

– Baruch Dájen ha Emesz! Legyen áldott az igaz Bíró!... Tudtam, hogy menthetetlen. A hátralevő idő csak kínt és gyötrődést jelentett volna számára. Rettegett a haláltól! A Sulchan Aruch szerint ha egy beteg megmentéséről van szó, az élet néhány röpke pillanatáért is meg lehet szegni a szent szombati tilalmat! Ezért esküdtem meg neki! Pusztuljon az én túlvilági osztályrészem, az a fontos, hogy abba az emberbe lelket leheltem: elvettem a félelmét!”