Mivel szokás letakarni a szédertálakat?

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) fenntartásában működő Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár izgalmas videósorozattal jelentkezett a kényszerű bezártság idején. Ez azt mutatja: a múzeum kincsei – ha virtuálisan is, de – a rendelkezésünkre állnak. Mai videójuk a kalácskendőkről, szédertáltakarókról szól. 

A zsidó hagyományban a rituális étkezéshez használt kenyérféléket – így a pészachkor fogyasztott kovásztalan kenyeret, a maceszt is – az áldás előtt letakarva kell tartani. 

A videóban bemutatott piros, kék és drapp selyemfonallal hímzett szédertáltakaró a kulturális kölcsönhatások szép példája. A két, utólag összevarrt darabon egy–egy keretezett képet látunk: a jobboldalin széderesti jelentet, a baloldalin pedig a rituális étkezéssel kapcsolatos szimbolikus tárgyakat. A jobboldali kép fölött olvashatjuk a tulajdonosok nevét: Joel Sámuel és felesége, Jachet. A képen a családfő a pészachkor is viselt fehér halotti ruhában, kezében serleggel ül. Felesége kéztartásán látható, hogy éppen az ünnepi gyertyagyújtást végzi. Az asztalon emeletes szédertál, az asztal felett pedig a zsidó háztartásokban használt többágú rézlámpa, a Juden-stern látható. A falakon további két világítótestet láthatunk. 

A hímzett képeket úrihímzéses indasor keretezi, tulipánokkal és gránátalmákkal. A hímzéseknek ez a típusa a török hódoltság időszakában terjedt el, elsősorban a nemesi udvarházakban készítették, majd az egyszerűbb háztartásokban is megjelentek. A széderjelenettel és liliomos–gránátalmás indasorral díszített szédertáltakaró feltehetően a 18. század elején készülhetett.

A videót Bánfalvi-Orosz Eszter készítette, a munkát Dancz Vera egy feladatlappal egészítette ki, ami a www.milev.hu oldalon elérhető.

(Címlapkép: a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből)