Magyar zsidók a világban a vírus idején: Vadász Éva, az Új Kelet főszerkesztője

Hiába vagyunk most bezárva, együtt az egész glóbusz: Vadász Éva barátunk mesél arról, milyen az élete és hogyan segít Izraelben a koronavírusos időkben.

Mazsihisz.hu: Hogyan tartja a kapcsolatot a zsidó közösséggel ezekben a hetekben, részt vesz-e online szertartásokon, tanulásokon?

Vadász Éva: A magyarországi JCC havdala-sorozata nagyon tetszik és a Lauderesek pészachi kisfilmje csodás lett. Ma épp élőben közvetítettem a holokauszt emléknapi szirénát a Rabin térről a Scheibereseknek, Verő Tomi rabbi kezdeményezése keretében. Rendkívül hálás vagyok a régi jeruzsálemi iskolámnak, a Pardes Intézetnek, hogy részt vehetek a kedvenc tanáraim óráin Zoomon. Megyeri András Facebook live tanulásaiba bekapcsolódok, ha épp van rá időm. 

A szobafogság óráiban van-e olyan elfoglaltsága, ami gyökeresen új az eddigi szokásaihoz képest? Nekiállt-e megvalósítani régóta halogatott terveket?

A maszkviselés és a fertőtlenítés. De komolyra fordítva a szót, az otthon diszkózás viszonylag új, vagy visszatért szokásom. Ez annyit tesz, hogy Asian Dub Foundation, vagy például Brand New Heavies szól, tehát a 90-es évek zenéje, és próbálunk úgy táncolni, mintha a Kuli Almában, vagy a Dramában lennénk. Javaslom mindenkinek!

Azonban az önkéntes munkáim miatt nagyjából ugyanannyit vagyok távol otthontól, mint amikor a munkahelyem nyitva van, ezért csak annyiban változott a napirendem, hogy napközben önkénteskedek (Tel Aviv-i szervezeteknek, illetve magánkezdeményezésekben) és a szabadidőmben dolgozom, otthonról. Mindig van nálam hivatalos papír az útvonalamról arra az esetre, ha megállítana a rendőrség, így nem élek teljesen szobafogságban a kijárási tilalom alatt.

Volt-e az elmúlt hetekben olyan olvasmány- és filmélménye, amit feltétlenül ajánlana közösségünk számára is?

Az Eretz Nehederet című műsort mindig megnézem, ami még a szépemlékű Heti Hetest is túlszárnyalja nevettetésben. Aki tud héberül, biztosan nézi, aki pedig még nem, ezért a műsorért érdemes lesz megtanulnia. David Gurnak az Együtt az ár ellen című, a cionista ellenállás történetét kutató kötetét olvasom most. Ritka dokumentáció ez a második világháborúban zajlott magyar cionista ellenállásról, a magyar zsidó embermentőkről, amit ráadásul pont David Gur írt, aki a zsidók mentésének aktív részese volt, és ő az egyetlen magyar zsidó zsidómentő, aki a saját élményeiről még ma is tud mesélni. Ajánlom mindenkinek, aki az emléknap környékén szeret a holokauszt csodáiról tanulni.

Ki az, akiről példát vesz ezekben a hetekben, milyen lelki-szellemi útmutató szerint igyekszik tölteni a napjait, kihez vagy kikhez fordul tanácsért?

Mindenki a példaképem most, aki nem ugyanabban a cipőben jár, mint én.

Az egyik példaképem Schnapp Lea, aki az Új Kelet újság jeruzsálemi munkatársa, és 90 fölött meg se kottyan neki a járvány okozta krízis. Maszkban jár sétálni az otthonától szigorúan 100 méteres távolságban, a gyerekei, unokái és dédunokái ellátják és nagy szeretettel veszik körül. Szereti mondani nekem, hogy Évike - így hívták a kistestvérét, akit Auschwitzban veszített el. Lea azt mondja: „Akarom hinni, hogy a Jóisten megmutatja, mi az oka ennek a krízisnek és megmutatja az utat kifelé.”

Szellemi útmutatóim az egészségügyben dolgozó barátaim, akik nem gondolnak a megőrülés lehetőségére és akikről itt írtam. Lelki utamat a főnökeim egyengetik, akik rendszeresen tájékoztatnak a munkahelyem esetleges újranyitási lehetőségeiről, és szeretettel tartják bennem és a kollégáimban a lelket. 

Végül, de elsőként is említhettem volna, mert ő mindig is a példaképem: Vadász Magda, az anyukám. Az ember, a Mensch, aki nem szorul segítségre, pedig ő tényleg szobafogságban van most. És ez azért van, mert ő segít másokon. Rendszeresen feltelefonálja, -zoomolja a zsinagógája időseit, intézi a magyarországi ügyeimet, maszkban és szigorúan 2 méter távolságban fogadja a látogatóit a napfényes teraszán (ami valójában egy olyan belvárosi udvar, mint az Égigérő fűben, „az a szép ződ gyep”), otthonról dolgozik és mindig kitalál valamit, amivel felhív. Most nem azzal, hogy melyik Túró Rudit vegye meg a boltban, hanem az érdekesebbnél érdekesebb udvari, telefonos és zoomos sztorijaival szórakoztat.

Mi lesz az első dolga, ha véget ér a járvány, hová megy el, kit látogat meg először?

Az Új Kelet nyomdáját Rison Lecionban, hátha ki lehet nyomtatni az online megjelent márciusi számot majd visszamenőlegesen. Ha már nem lesz a repülőutak után kötelező a kéthetes karantén, megölelem Anyut Budapesten, mert most nem támogatja, hogy hazautazzak.