Emelt fejjel: Istennek mindenki számít – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 19 óra 51 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 21 óra 06 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Bámidbár (Mózes 4. 1:1-4:20.) hetiszakaszt olvassuk. 

A népszámlálás végső soron az erőről is szól. Sokan vagyunk, együtt vagyunk, nem lehet minket legyőzni. Az összetartozó emberek sokasága, ha rájövünk, mennyien agyunk, biztonságot jelent. Nem vagy egyedül a világban, ami fontos Neked, fontos másoknak is.

Izrael népét gyakorta számoltatja meg az Örökkévaló Isten, ennek a hetiszakasznak az elején is, amely megnyitja Mózes negyedik könyvét. 

Rási szerint Isten olyan, mint egy tyúkanyó, egy sokgyermekes édesanya, szereti megszámolni a pulyáit, a zsidókat, szereti maga körül tudni őket. Minden végigtekint, az összes százezreken és milliókon, jó érzés tudnia, hogy megvannak és mind ott vannak körülötte.

A népszámlálás veszélyes mégis, amikor Dávid király megszámlálja a népet, később, súlyos büntetést kap döntéséért. Akkor most mi a baj, ha Isten szereti számlálgatni a híveit, Dávidnak miért nem lehet?

A népszámlálás ereje abban áll, hogy megmutatja, milyen kevés egyedül az egyén. Elhelyezi a sokaságban. Nem vagyok egyedül, mások vigyáznak rám, én nem számítok. Társas lazsáláshoz, a felelősség feladásához, a személyes eltörléséhez vezethet. 

Csak a nép számít, az egyén nem.

A mostani hetiszakaszban, hívja fel a figyelmet a néhai brit főrabbi, Jonathan Sacks, furcsa igét tesz felszólító módba Isten. Nem azt kéri, számolja meg a fejeket Izraelben Mózes a segítőivel, hanem azt, hogy emelje fel őket. Akit megszámolnak, annak felemelik a fejét. Egyénné teszik, nem számmá degradálják. Azt kell éreznie, hogy ő személyében számít, azért számolják meg. Nélküle nem lenne meg Izrael. Ahogy a Talmud később mondja: mindenkinek úgy kell éreznie és mindenkiről úgy kell tudnia mindenki másnak, hogy érte teremtetett meg a világ.

A számolás mindenkiből puszta adatot csinálhat, de fel is emelhet, ha beszámít és számítanak arra, akit számon tartanak. Izrael nem massza, hanem személyek szabad döntéseiből összeálló közösség, mert csak az a közösség lehet igazi, amelyet szabad emberek szabad társulása hoz létre és a kölcsönös szereteten alapul, nem a hierarchián és a puszta funkcionalitáson. Ahol mindenki pótolhatatlan.

A pusztában, ez a címe héberül a negyedik könyvnek. 

A létezés sivatagában, ahová gyakran elvetődünk egy életút során, nem sok mindenre számíthatunk. De egymásra, ha jól csináljuk, igen. Izrael azáltal lett a pusztában néppé, hogy ezt megtanulta.

Békés szombatot kívánunk!