Drágaság van és tízezrek nyomorognak Pesten – ilyen volt a pészach 1923-ban

Összeállításunkban a 100 évvel ezelőtti lapok pészachi írásaiból közlünk válogatást. Van köztük olyan, amely azt teszi szóvá, hogy miért drága a sel pészach cukor (a sel pészach jelentése: pészachnak való); megtudjuk továbbá, hogy az Új Kelet irodalmi melléklettel jelentkezett pészach ünnepére; de sajnos az Egyenlőség megírja azt is: Budapesten 10 ezer zsidó család nyomorgott 1923 tavaszán… 

Miért drága a pészachra szánt cukor?!

Olvasói levél az Új Kelet 1923. március 16-i számából

Igen tisztelt Szerkesztő úr! 

A közeledő húsvéti ünnepek alkalmából egy aktuális kérdést fogok fölvetni. Miért kell a sel peszach cukrot nekünk, hívő zsidóknak a rendes árnál húsz százalékkal drágábban megfizetnünk? 

Érthetetlen ez előttem, különösen amikor tudom, hogy a surányi cukor békeidőben alig néhány százalékkal volt drágább. A surányi cukorgyár a sel peszach készítményeihez elkülönített gyárhelyiséget vett igénybe, külön gépekkel. A felügyelet minuciózus volt és költséges. Érthető, ha valamivel megdrágult az ünnepi cukor. Érthető az is, ha ma megdrágul a húsvéti cukor, de mi indokolja a húsz százalékos drágulást? 

Mert a Roman városából idehozott cukor ára ma kilónkint harmincnyolc lej, szemben a rendes árral, amely harminc és harminckét lej között ingadozik. Tudjuk, hogy a kevésbé vallásos elemek is Pészach ünnepnapjain a hagyományos kosztot akarják élvezni. 

Azt lehet állítani, hogy Erdély és Bánát és a Felvidék zsidósága, amelynek lélekszáma meghaladja a háromszázezret, nagyon csekély kivétellel élelmezés tekintetében megtartja a rituálét. A cukor tehát, mint elsőrangú fogyasztási cikk, nagy tömegekben fogy. Ha tehát kis hányaddal is drágább a sel pészach cukor, ez így is hatalmas összeget jelent a kereskedelemnek, kérdem mégegyszer: mi indokolja mégis a nagy árdrágítást ezen a téren?  

Nem hiszem, hogy a Románban levő cukorgyár külön sel peszach gyárat rendeztetett volna be, az sem hihető, hogy az ottani rabbinak milliós honoráriumokat kell adni a felügyeletért. Annál kevésbé hisszük ezt, mert beavatott forrásból úgy értesülök, hogy a románt sel peszach cukor a gyárban mindössze kilónkint ötven banival drágább a rendes árnál. 

Én egy triviális szótól nem riadok vissza és megmondom, hogy legalább is lelkiismeretlenség, amit ott a hivő zsidóság rovására elkövetnek. 

Teljes tisztelettel 
Schwarcz Ignác nyomdász

***

A fönti levél nemcsak Erdélyben, de Budapesten is aktuális lehetett, az Egyenlőség című lap ugyanis szívszorító cikket tett közzé a 100 évvel ezelőtti pészach alkalmából 1923. március 31-én. Íme:

Tízezer zsidó család nyomorog  

A kovásztalan kenyér idején gondoljunk azokra, akiknek egész esztendőn át kovászos kenyérre is alig futotta. Gondoljunk azokra, akik meg-meggörnyedve az élet terhe alatt, éhezve, fázva, de meg nem törve, igazi zsidó energiával viselik a sors mostohaságait.

A zsidó szívek jótékonysága a Peszach ünnepén sokkal nagyobb mértékben nyilvánult meg, mint eddig. Felkerestük dr. Léderer Sándor elnökhelyettest, akitől szomorú adatokat kaptunk a zsidó nyomorról, de megnyugtató adatokat is a zsidó jótékonyságról. 

Több mint tízezer zsidó család ötvenezer gyermekkel él a legnagyobb ínségben és nyomorban közöttünk. Mindegyik nyomorgónak más a tragikuma. Vannak, akik vallásuk miatt veszítették el hivatalukat, üzletüket, vannak, akik fölött állandóan ott lebeg a kiutasítás veszedelme, de talán valamennyinél szegényebbek a szemérmes szegények.

Óh, ez egy nagy társadalmi osztály. Mindnyájan nagyképzettségű, egykor előkelő társadalmi állású emberek, a tudományban, irodalomban, művészetben ismert nevek viselői, akik bukdácsolva, hehezen harcolva, kifáradva jutnak el a mai ebédtől a holnapi vacsoráig, mert az ebéd és vacsora fényűzését egy napon nem mindig engedhetik meg maguknak.

Nemes és jó a zsidó szív, de megdöbbentően nagy a nyomorgók száma. Peszach ünnepén a segítségből elsősorban maga a hitközség veszi ki oroszlánrészét. Mintegy huszonöt millió koronára tehető az erre fordított összeg, amelyben a többi között 4500 kg. macosz, szederek, étkeztetés költségei is benne vannak. 

A külvárosokban a szegényebb negyedekben a templomkörzetek, köztük elősorban a VI. kerületi, mintaszerű menzájával, a VIII. és IX. kerületiek jól szervezett pénzsegítség-akcióval járulnak hozzá a nyomor enyhítéséhez. A nőegyesületek, kivátképen a VII. kerületi egyesület levesosztója és a IX. kerületi egyesület tanoncgondozója, velük együtt a leányegyesületek csodálatos energiával dolgoznak, de a nyomor tengere kimeríthetetlen. 

Mindegyik előtt jár Hevesi Simon Omike-szervezete és dr. Adler Illés főrabbi asztaltársaságai, melyek ragyogó példáit adják a zsidó szív nemességének… (...) Éjjel-nappal dolgoznak a jószívű zsidók, apostoli munkát végeznek. Sokat tesznek, sokat enyhítenek, de mind nem elég. Mert a tenger mély és kimerilhetetlen. 

***

Visszatérve Schwarz Ignác nyomdász idézett írására: a levelet az ügyben illetékes izr. központi iroda személyes támadásként értékelte. Legalábbis ez derül ki Krausz Mór (a besztercebábányai ort. izr. központi iroda titkára) válaszleveléből a sel pészach cukor kapcsán, amelyet egy héttel később tett közzé az Új Kelet. 

Minden kételyek eloszlatása

A besztercei ort. központi iroda  nyilatkozik a cukor-ügyben.
Az orth. központi iroda a következő sorok közlésére kért föl bennünket: 

Egy kolozsvári lapban március 16-án közlemény jelent meg a jun. Izidor Uilmann si Fii Oradea-Mara cég által forgalomba hozott peszach-cukorral kapcsolatban főt. Ulmann S. Salamon irodánk elnöke ellen. 

Nem tartjuk szükségesnek, hogy a támadás egyes részleteire válaszoljunk, miután minden tárgyilagosan gondolkodó embernek be kell látnia, hogy tendenciózus félremagyarázásról van szó. 

Hogy azonban minden, az említett cikkből esetleg támadható kételyt eloszlassunk, indíttatva érezzük magunkat a következők kijelentésére: 

A Románban előállított és a jun. Izidor Ulmann si Fii cég által forgalomba hozott, elnökünk és a központi iroda pecsétes vignettájával ellátott peszach-cukrot megbízható emberek felügyelete alatt állítják elő és „kasrusz” tekintetében megbízottjaink megvizsgálják. E cukor tehát peszachkor minden kétkedés nélkül fogyasztható. 

A „hechser” kibocsátásáért csupán az iroda részére állapítottak meg egy csekély illetéket. Sem a hitközségeket, sem a fogyasztókat nem kértük föl arra, hogy csakis e cukrot használják. 

Továbbá tudomásunk szerint e cukor olcsóbb, mint a külföldről importált surányi cukor. A csehszlovákiai ort. központi iroda sokkal nagyobb illetéket vesz az onnan ideszállított peszach-cukorért, mint mi a hechserünkkel forgalomba hozott cukorért. 

Végül a különbözet a peszach-cukor és a közönséges cukor között nem nagyobb, mint amennyit a pesszach-cukor költségtöbblete tényleg kitesz. 

Krausz Mór,
az ort. izr. központi iroda titkára

***

Az Új Kelet egyébiránt igen gáláns volt előfizetőihez és a többi olvasójához 1923 pészachján. Olvassák csak:

Az Új Kelet peszach-számai

A küszöbön álló peszach ünnep alkalmából már most jelentjük olvasóinknak, hogy az Uj Kelet peszach első és utolsó napján megnagyobbodott terjedelmű és kiváló irodalmi tartalmú ünnepi számban fog megjelenni. 

Első eset ez az Uj Kelet fennállása óta, hogy lapunk peszach mindkét ünnepén ünnepi köntösben keresi föl olvasóközönségünket, ezzel is szorosabbra akarjuk fűzni azokat az érzelmi kapcsolatot, melyek az Új Kelet és az erdélyi zsidóság között munkásságunk első napja óta megvan. 

Az Új Kelet ünnepi számai példányonként három lejbe kerülnek, előfizetőinknek azonban minden áremelés nélkül küldjük. 

(Összeállításunk az Arcanum Digitális Tudománytár archívuma révén készült.)